Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
1182 DEÁK ÁGNES az igazság azon az oldalon áll, amelynek győzelme az állam fenntartásához szükséges, Schmerling kudarca pedig — teszi hozzá — nagyobb baj lenne, mint Lombardia elvesztése. A politikai patthelyzetben tehát nem maradt más lehetősége a birodalmi kormányzatnak, mint a magyar országgyűlés feloszlatása. A Schmerling-provizőrium beköszöntével egy időre megakadt a birodalmi kormányzat politikai útkeresése, az ausztriai belső viszonyok egy időre kikerültek az európai közvélemény figyelmének előteréből. Ezzel véget ért Acton életében is az a szakasz, amelyben az ausztriai birodalom jövőjének nyitott kérdései újságírói és teoretikusi tevékenységének legfontosabb inspiráló tényezőjét alkották. Kitekintés Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ez a számára oly nagy jelentőségű kérdés veszített volna fontosságából. Mutatja ezt könyvtára, melyben a következő évtizedekből is sorakoznak a könyvek, például Wenzel Lustkandl (Das ungarischösterreichische Staatsrecht. Braumüller, Wien, 1863.) műve is a magyar államjogról, amelyre majd Deák válaszol Adalék a magyar közjoghoz című munkájában. Nem szakadtak meg személyes kapcsolatai sem, tanúskodik erről levelezése, s azt is tudjuk, hogy ausztriai látogatásai is folytatódnak, ahogy erről Alfréd Ritter von Arneth emlékirata is 1864 kapcsán megemlékezik. A The Rambler utódjaként, változatlan programmal 1862 júliusában meginduló Home and Foreign Review hasábjain is nagy figyelmet szenteltek a szerkesztők a német egység kérdéseinek és Ausztria belső viszonyainak, szerzőként megnyerve például Julius Fröbelt és Konstantin Frantzot.93 Maga Acton azonban a politikai aktualitásoktól távolodva mindenekelőtt az elméleti tanulságok levonása felé fordul, az új lap első számában végre megjelentetve már régóta készülő Nacionalizmus (Nationality) című munkáját a modern nacionalizmus, a nemzetállami eszme bírálatáról, melyben elméleti összegzését adja a korábban Ausztria példáján körvonalazódó gondolatainak. Bár Ausztriáról tervezett cikke sohasem készült el eredetileg megálmodott formájában, e témában megjelent írásai jó előtanulmányul szolgáltak ezen immár klasszikussá vált tanulmányához. Hogy magánemberként Acton továbbra is nagy figyelemmel várta a fejleményeket, felvillan egy-egy naplóbejegyzésben vagy levélrészletben. 1866-ban Acton Schmerling bukásának okairól társalog,94 természetesen feszült figyelemmel s komoran szemléli a porosz-osztrák háború eseményeit és Ausztria megalázó vereségét.95 S aztán beletörődő megnyugvással fogadta a dualizmus rendszerét megteremtő 1867-es kiegyezést. Acton személyes ausztriai ismeretségeit illetően új korszakot nyitott az 1870-es I. római zsinat ideje, amikor a IX. Pius által tervezett pápai tévedhetetlenségi dogma kihirdetése ellenében küzdő zsinati kisebbség harcaiban Acton is szervező szerepet vállalt, és közvetített a Rómától távol lévő, a dogma kihirdetését élesen ellenző Döllinger és a zsinati kisebbség között. Mindenekelőtt a kisebbség vezető személyiségei közé tartozó J. G. Strossmayer vukovári püspökkel és Haynald Lajos kalocsai érsekkel kialakult barátságát kell megemlítenünk.96 Strossmayer nevével már a The Rambler időszakából fennmaradt feljegyzések között is találkozunk,97 személyes ismeretséget azonban csak itt kötöttek. Igazi fegyvertársakká váltak,
