Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1173 hogy magyarosítsák a szlávokat, s ezzel ellenségeskedés indult. Az osztrák kormány azonban ezt a problémát már megoldotta, elismeri a nemzetiségek igényeit a megfelelő korlátok között. Magyarország jóléte is fejlődött az újabb időkben, utcák, vasutak, távírók épültek, fejlődött a közlekedés. Acton ez alkalommal is tett szöveges bejegyzést a röpirat lapjaira: „Az új kormánynak 48 óta II. József hibáit kellett kiigazítania, aki reakciót hívott ki programja ellen. A kormány letörte ezt a reakciót, a centralizációval egy forradalmat kellett lehetetlenné tennie." Acton naplójában is megtalálhatjuk az itt feljegyzett sorokat: „Ausztria az egyetlen állam, ahol nem következett be reakció - amely tovább ment a haladás útján." Bár a szerző nem tagadja az alkotmányos eszméket, mégis kijelenti nyíltan Poroszországra utalva, hogy az utóbbi időben az alkotmányosság maszkja alatt megbújhatott az önkény is. Idézi a porosz parlamentben egy miniszter által mondottakat, miszerint a képviselőház úgy beszél és határoz, ahogy akar, ám a miniszter úgy tesz, ahogy azt jónak látja. Acton ezt a példát jegyzetfüzetébe is feljegyezte. Actonnak a Konkordátumról vallott korábbi álláspontjával is összecsengett a [Georg Haulik de Varallya:l Oesterreich der Konkordatenstaat (Wilhelm, Braumüller, Wien, 1859.) című röpirat. Az Erörterung der Fragen über Verfassung und Reformen in Oesterreich (Voigt & Günther, Leipzig, 1859.) című mű szintén helyesli az osztrák kormány politikáját. Bár kijelenti, szerencsésebb lett volna, ha érvényben hagyják az olmützi alkotmányt, de véleménye szerint a Bach által kezdeményezett országképviseleti szervek megőrizhetik, mégpedig modernizált, kiterjesztett formában mindazt, ami a rendi képviseleti intézményekben jó volt. Ugyancsak 1859-ben jelent meg a Die Garantie-Frage (Von einem Unterthanen Oesterreichs. Vogt's Verlag, Bern, 1859.) című röpirat, mely azonban kemény hangon bírálta Ausztria kül- és belpolitikáját, Poroszország fiatal erejét méltatta, s elítélte Magyarország tartományi szintre fokozását. Ausztriai útja végeztével Acton már igen magabiztosan írja Simpsonnak: „Kezdek igen világosan belelátni az ausztriai politika malomkövei közé a jelenlegi változásokat illetően."6 1 A következő év januárjára ígéri cikkének megjelenését, s addig is küld Simpsonnak egy összefoglalót Julius Fröbelnek a nagynémet egység trialista típusú megoldását szorgalmazó koncepcióját népszerűsítve a The Rambler novemberi számába, ami meg is jelent. Igyekezett útját Acton arra is felhasználni, hogy szerzőket toborozzon a The Rambler számára, mindenekelőtt számított Meyerre. 1860 tavaszán Acton újra kéri őt, hogy a háború nyomán kialakult helyzetről küldjön tudósítást. Meyer május 19-i levelében ki is fejezi erre való készségét, de mivel, írja, a levéltitok ügye úgy áll, ahogy áll, inkább biztosabb alkalomra vár nézeteinek kifejtésére. 1860. június 2-án tesz végül eleget a kérésnek egy hosszú levélben, amelynek elején hangsúlyozza, hogy ezek bizalmas feljegyzései, nem használhatók alapanyagul sem egy a nyilvánosságnak szánt íráshoz. Ennek ellenére az abban foglaltak egyes bekezdések sorrendjének felcserélésétől eltekintve változatlan formában megjelentek a The Rambler 1860. novemberi számában M. v. L. szignóval, The Austrian Empire címmel. Ezt követően hasonló akcióra nem került sor, de kapcsolatuk még egy ideig fennmaradt, hiszen levelezésükben az Acton hagyatékban található utolsó darab 1863-ban született.
