Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

1174 DEÁK ÁGNES Az 1859. évi őszi találkozás alkalmával szerzőnek ajánlkozott Höfler is, a pápák középkori politikai intézményrendszeréről készült írni, s ajánlotta Johann Heinrich Löwét, a prágai egyetem filozófia professzorát is, aki az angol filozófu­sokról készített tanulmányt. Löwe együttműködési készségét egy Actonhoz inté­zett levélben maga is jelezte.62 Mindkét írás megjelent később a folyóiratban. Höflerrel 1867-ig biztosan fennmaradt — legalábbis Döllingeren keresztül — a személyes kapcsolat, mivel az ez év januárjában arról számolt be Actonnak, hogy levelet kapott Höflertől, melyben az teljes csalódottsággal szól az osztrák viszo­nyokról.6 3 Acton és szerkesztőtársainak Ausztria iránti baráti érzelmeire persze felfi­gyeltek az osztrák külügyi propagandáért felelős körök is. Jól tudjuk, hogy az 1860-as évek kezdetétől fogva az osztrák kormányzat nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a diplomáciai elszigetelt helyzetből a külföldi sajtón ke­resztül igyekezzék a nyugat-európai államok közvéleményéhez fordulni.6 4 1862-t megelőzően nincs adatunk a közvetlen kapcsolatfelvételre, ekkor azonban az oszt­rák kormányzat kísérletet tett arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek Ri­chard Simpsonnal és Actonnal annak érdekében, hogy a The Rambler utódjaként 1862-től megjelenő Home and, Foreign Review-n keresztül befolyásolhassák az angol közvéleményt. Elképzelhető, hogy közreműködött ebben gróf Apponyi Ru­dolf is, de ebben Acton sem volt egészen biztos. Mint írta, ha Apponyi tudott is a dologról, bizonyára Lord Granville-re való tekintettel nem akart közvetlenül Actonhoz fordulni. 1862. június elején Acton arról számol be Döllingernek, hogy Rechberg Acton közreműködésével Angliában folyóiratot kívánt volna alapítani Ausztria és a katolikus hatalmak védelmére. Acton Itáliával kapcsolatos nézetei azonban — mint írja —, bármilyen ,jó osztrák is Acton", meghiúsították a ter­vet.65 Simpson viszont arról tájékoztatja, hogy ugyanerről tárgyalt Rechberg Ro­bert Edmund Chester Watersszel is Bécsben, de a terv ebben a formában sem valósult meg, s ezután közelednek az osztrák politikusok Actonék lapjához. Mind Simpson, mind Acton azzal érvelt, hogy sokkal előnyösebb lenne az osztrák kor­mány számára is, ha egy független lap hasábjain fejtené ki esetenként nézeteit, mintha egy mindenki által tőle függőnek tekintett lapot hozna létre. Simpson a következőt fejtette ki Waters előtt: „Még ha nincsenek is a tárgyalópartnerek megelégedve a The Rambler-rel (minthogy azt mondta, hogy nincsenek), végig­gondolták-e, milyen jelentéktelen tényezőnek számít Angliában egy olyan folyói­rat, mely egy idegen kormány fizetett orgánuma? Nem lenne-e sokkal jobb, ha kihasználnánk a szerkesztőségi cikk és az önálló cikk közötti különbségtételt? Azt mondtam neki, hogy esetenként, amikor a cikkekben kifejtettek egybeesnek a szerkesztők véleményével, szerkesztőségi cikkekként jelenhetnének meg az írá­sok. Ha pedig nem ez a helyzet, önálló cikként látnának napvilágot, magukért állnának jót, de azzal az előnnyel, hogy egy független lapban jelennek meg." Acton azonban nagyon óvatosan felel Simpsonnak, célként az esetenkénti cikkek közlé­sét, rendszeres levelezést és rendszeres információszerzést jelöl meg az Aktuális Hírek (Current Events) rovat számára, de hangsúlyozza az önállóság és a cselek­vési szabadság fenntartásának szükségességét, s figyelmezteti Simpsont, ne árulja el, hogy korábban Meyer már írt a The Rambler számára.66 Június végén, július

Next

/
Thumbnails
Contents