Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

1170 DEÁK ÁGNES pánszlávizmus céljai érdekében működik. Kifejtette: nem lehetséges demokrácia Ausztriában, mivel az általános politikai műveltség nagyon alacsony színvonalú, esetleg létrejöhetnek tartományi képviseleti testületek, s csak sokára, valamikor egy birodalmi alkotmány, a birodalmi parlamentben pedig természetesen mindenkinek németül kell majd szólnia - tette hozzá. Hallhatott azért Acton a Konkordátumot óvatosan bíráló hangokat is. A karlsbadi helyi káplán például elmondta, hogy a Konkordátumnak semmi más hatását nem lehet érzékelni, mint hogy a papság jobban függ a püspököktől, s minden aprósággal hozzájuk kell fordulnia. Karlsbadban alkalma volt két napot együtt tölteni a frissen leváltott külügyminiszterrel, Karl Ferdinand Graf von Buol-Schauenstein gróffal, aki — mint írja Döllingernek — keveset beszélt politikáról, és azt sem különösebben megkapóan, de nagyon nyíltan, s ezért igen tanulságos volt a társalgás Acton számára. Naplójában ezekből az eszmecserékből a korábbi magyarországi tulajdonjogi rendelkezések, az ősiség magyarázatát jegyezte le. Buol is megerősítette —jegyzi fel —, hogy „Bach nem volt a helyi, tartományi jogok és szokások megőrzésének ellensége. Csak a külügyek, pénzügyek és az igazságszolgáltatás terén elengedhetetlen az egység. Minden mást a tartományi sajátosságoknak megfelelően lehet hagyni. Bach az utóbbi időben nem tudta megvalósítani elképzeléseit",57

Buol is kivihetetlennek ítélte Ausztriában egy birodalmi parlament összehívását. Természetesen sokat hall Acton az aktuális politikai bonyodalmakról is. Simpsonhoz 1859. szeptember 30-án intézett levele tanúsága szerint három héten keresztül mindennap ellátogatott egy katonai kórházba, hogy közvetlen információkat szerezzen. A vesztett háborúért a politikai elit a katonai vezetést tette felelőssé, Acton naplójában idézi I. Napóleon mondását, miszerint ő tábornokaiból hercegeket és grófokat csinált, Ausztriában viszont tábornokokat csinálnak hercegeikből és gróljaikból (Ahogy mi, Angliában minisztereket - teszi hozzá). Mindazonáltal az általános vélekedés az volt, hogy Lombardia majd visszatér a birodalomba, mivel fejlődése sokkal prosperálóbb volt annak keretei között, mint Piemonté. Feljegyzi Acton azt is, milyen elterjedt vélemény az, hogy Poroszország az északi német államok katonai erőit Ausztria ellen akarja fordítani. S hogy Oroszország részéről is fenyegető veszélyt látnak, mondván, Konstantin nagyherceg nevében kiáltványokat terjesztenek Magyarországon, hogy kihasználják az ott uralkodó osztrákellenes hangulatot. A személyes találkozások mellett ausztriai tartózkodása alkalmával „röpiratok tömegének" olvasásával is igyekezett Acton ismereteit bővíteni. Ismerősei ajánlanak műveket számára, gondosan be is szerzi ezeket, könyvtára hihetetlenül gazdag az 1859 és 1861 között Ausztriában megjelent politikai röpiratirodalom tekintetében. A legfontosabb műveket naplójában ekképp jelöli ki: „Rückblick auf Ungarn. Meyertől, de Bach igazi érzelmeit tükrözi. Historisch-Polit[ische] Blätter, aug. 15. hozza Meyer saját nézeteit. Eötvös: Garantien. A mérsékelt magyar párt. E három között található az igazság Ausztriáról."5

8 Gondosan áttanulmányozta Meyer Rückblickjét, mely szerint Magyarország 1848 előtt államot képezett az államon belül. Most azonban a népek nagy család-