Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1169 Az egyház mindenhol kifejti hatását, s egyetlen nemzetiséget sem sért. A regenerálódás és egyesülés legjobb eszköze. De a II. József által elkövetett károk után hosszan tartó folyamat a vallás megújítása. A klérus vagy hatalom nélküli, vagy — mint Magyarországon — teljesen demoralizált. (Magyarországon az egyház gazdag, és a klérus demoralizált.) Nem böjtölnek, s nem tartják tiszteletben a nyolcadik parancsolatot, s nem biztatják az embereket böjtölésre. Máshol teljesen szolgalelkűek, s nincsenek tudatában tisztüknek és hivatásuknak. Ezért akarnak a püspökök maguk számára hatalmat, s az új kinevezések igen üdvösek. Rauscher ritkán találkozik a császárral, és nem illetéktelen beavatkozó. Bármit mond, annak nagy a súlya. Nincs politikai tudása, de sokat foglalkozik politikával. Sajnos a császár körül nincsenek olyan személyek, akik jó irányban hatnának rá. Grünne [a császár első szárnysegédje] még mindig befolyásos. Jó ember, de alkalmatlan, s csak a hasonszőrűivel barátkozik. Gyulait [hadvezér, az 1859-es katonai vereség első számű felelőse] ő neveztette ki. A legjobb tábornokok közül sokan Bécsben irodákban maradtak. (...) A katolikusoknak jó okuk van arra, hogy örüljenek a Protestáns Pátensnek. Az többet ad, mint a Konkordátum, épp ezért igazolja azt, és elhallgattatja az indulatos követelőzést. Az iskolákban például nem lehet katolikus tanárt kinevezni. De ennek fordítottja, a katolikus iskolák mentesítése a protestáns tanároktól nem is várható és remélhető engedménynek számított volna. Másfelől viszont a protestánsok nem sokat törődnek a Pátenssel, s egy magyar újság szerint annak nincs jelentősége, mivel korábban is birtokoltak minden jogot. Meyer nem foglalkozik többé a sajtóval, s boldog, hogy kikerült belőle. Lehetetlen itt sikert elérni. Három vagy négy minisztériumhoz tartozik az ügy, s nem engedélyeznek semmiféle nyílt vagy szabad megnyilatkozást. A zsidók egészen végzetesen fenyegetik Ausztriát. Ha emancipációjukat elérik, s földet szerezhetnek, tönkreteszik majd a parasztokat és koldussá alacsonyítják őket. Nehéz bármit is tenni értük. Mindent egybevetve Meyer nézetei a lehető legelkeseredettebbek és kedvezőtlenek a dolgok jelenlegi ausztriai állását illetően."56 De nemcsak Meyerrel vitatja meg Acton Bach szerepét. Találkozik Karlsbadban Hochbergerrel (talán Gallus Ritter von Hochberger, csehországi orvos) is, aki szintén pozitív mérleget von a leváltott belügyminiszter tevékenységét illetően. Véleménye szerint Bach Felix Schwarzenberg herceg, volt miniszterelnök és Franz Stadion gróf, volt belügyminiszter programját valósította meg, aminek lényege a forradalom romboló erőinek a felszámolásával a forradalom pozitív elemeinek megőrzése (törvény előtti egyenlőség, rendi privilégiumok eltörlése, stb.) volt épp annak érdekében, hogy 1848 ne egy epizód, hanem egy új korszak kezdete legyen a birodalom történetében. Az arisztokrácia azonban a birodalom minden részén, különösen azonban Magyarországon élesen szembeszegült ezzel a törekvéssel, s mindent az 1848 előtti viszonyokra akartak visszaállítani, mindeközben persze legelőször is eltörölni a Konkordátumot. Bach végül nem tudta programját épp e nagy ellenkezés következtében végrehajtani, kimerült a harcban anélkül, hogy eredményeket tudott volna elérni. De nem kímélte Hochberger a szláv nemzeti mozgalmakat sem, Palackyt „alávaló, elfogult" politikusnak ítélte, aki az orosz