Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1167 Rómába látogat, s mint Acton Döllingernek kifejti, „valódi érzelmekkel mély és szívből jövő szimpátiájáról" biztosítja Actont, s a pápai tévedhetetlenségi dogma kihirdetését ellenző csoport ügyének „nagyon élesszemű értője" ő. „Gróf Apponyi számára fogok dolgozni, mint osztrák" - írja.53

Az 1862-t megelőző időszakra vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre adatok kettejük kapcsolatát tekintve, de feltételezhető, hogy a személyes ismeretséget mindketten igyekeztek információszerzésre kihasználni. 1859 szeptemberében Acton Ausztriába utazik, hogy a Karlsbadban időző beteg édesanyját meglátogassa. Ezt az alkalmat is kihasználja arra, hogy nehezen készülő cikkéhez anyagot gyűjtsön. Hogy milyen hatások érték itt, igen pontosan rekonstruálhatjuk, hiszen a leglényegesebbekről beszámolt Döllingernek még Karlsbadból írt szeptember 29-i levelében, illetve szeptember 30-án és október 7-én Simpsonnak. Még ennél is részletesebb feljegyzéseket készített azonban naplójában, helyenként oly pontosan lejegyezve a hallottakat, mint például a Sebastian Brunnernél tett bécsi látogatása alkalmával, aki - amint azt Acton Döllingernek leírja - leültette íróasztalához, „és nagyon érdekes dolgokat diktált le neki".54

Simpsonnak így összegzi útját: „Voltam Bécsben és Prágában, nagy embereket láttam, és sok anyagot gyűjtöttem Ausztriáról szóló cikkemhez..." Nem meglepő, hogy kikkel találkozott: Sebastian Brunner, De Luca (valószínűleg Antonio de Luca apostoli nuncius), De Rossi (talán Joseph August Rossi, az olasz nyelv professzora Grazban, majd Linzben), Bernhard Meyer, Konstantin Höfler. Az Actont leginkább foglalkoztató kérdések a Protestáns Pátens kibocsátását követően fellángoló egyházpolitikai küzdelmek, a Konkordátum megvalósulása, a Bach nevével fémjelzett, immáron bukott politikai kurzus értékelése, a legutóbbi háború nyomán fellépő közhangulat volt. Páter Stüber, a linzi jezsuita kollégium rektora kedvezően nyilatkozott előtte az augusztusban lezajlott politikai változásokról, dicsérte Rechberget és Goluchowskit, bár ugyanakkor bírálta az uralkodó tanácsadóit. Helyeselte a Protestáns Pátens kibocsátását, nagy veszélyként beszélt viszont a tőkét és a sajtót Ausztriában kezében tartó zsidóságról. Mindenekelőtt a Historisch-Politische Blättert ajánlotta Actonnak Ausztriáról szóló hiteles információk forrásaként. Mindenki más azonban igen sötéten látta az aktuális politikai helyzetet. Sebastian Brunner nagyon elkeseredetten és rezignáltán nyilatkozott, szerinte küszöbön állt a forradalom, melynek első áldozata minden bizonnyal majd a katolikus egyház lesz. О is nagy hévvel ostorozta az ausztriai zsidóság káros befolyását a politikai életre. Höflert is meglátogatja Acton Prágában, aki igen kétségbeesett hangon nyilatkozott a politikai helyzetről, mondván, az uralkodó a vesztes háború után rossz irányba fordult. Véleménye szerint a Konkordátum és a Protestáns Pátens körüli csatározások csak mesterségesen felkeltettek, az előbbi ellen csak a zsidók izgatnak, az utóbbi pedig valójában több jogot juttat a protestánsoknak, mint bármelyik protestáns államban. A Bach-rendszer összeomlásában a birodalom fenyegető öszszeomlásának veszélyét látó Höfler véleményét későbbi, Actonhoz írt leveleiből még alaposabban megismerhetjük. 1859 decemberében például ezt írja: „az ember tanácstalanul áll a nagy események láttán", majd 1860. április 16-i levelében meglehetősen komor képet fest a birodalom viszonyairól: elszegényedés, drágaság,