Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
1166 DEÁK ÁGNES arra, hogy címét Döllingertől kapta. Levelében kifejti: a harcias és despotikus Franciaország ellenében Anglia és Ausztria érdekei közösek, ennek tudatosításában a sajtónak nagy szerepe lehet, de sajnos az angol sajtó ezt még nem ismerte fel. Levelének konkrét céljaként megemlíti, hogy a Wiener Zeitung, a birodalmi kormányzat hivatalos lapja számára szeretne angliai levelezőt találni. Örülne személy szerint Actonnak, hiszen ő mindkét országot jól ismeri, s nézeteik is közel állnak egymáshoz. Cserében Meyer felajánlja, ha angol lapoknak ausztriai levelezőre van szükségük, ő szívesen közvetít, de — amint azt hozzáteszi — a levelezés csak német vagy francia nyelven folyhat, mivel azok, akik Bécsben angol nyelven írnak (főképp zsidók, írja) „számomra és bizonyára az Ön számára sem jöhetnek számításba". 1859. március 9-i levelében Acton jóakaratába ajánlja Pick urat, aki a Wiener Zeitung londoni levelezője, s kéri, ismertesse össze olyan emberekkel, akiktől fontos információkat szerezhet, mivel — ahogy azt egy két hónappal későbbi levelében panaszolja — az nem elég jól tájékozott. Időközben Acton minden bizonnyal levelezőnek kérte fel Meyert a The Rambler számára, mivel az ezen 1859. május 25-i levelében jelzi, hogy hivatali elfoglaltsága és egészsége miatt nem vállalkozhat arra, hogy rendszeresen, heti 1-2 levelet ír, de bármely Acton által megjelölt kérdésről szívesen kifejti a véleményét, mégpedig olyan formában, hogy a levél nagy része lapjukban megjelentethető legyen. Természetesen ő is kéri, hogy a fontos, még az esetleg bizalmas hírekről is tájékoztassa őt Acton.48 Konstantin Höflerrel, akivel — amint azt már említettük — Acton 1853-as ausztriai útja során ismerkedett meg, Acton kezdeményezte a kapcsolatfelvételt. Simpsonhoz írott levele szerint 1859 április végén fordult Höflerhez, és kérte, hogy Simpson számára bizonyos kéziratoknak nézzen utána a prágai könyvtár katalógusában. Ez alkalommal valószínűleg felkérte arra is, hogy fejtse ki véleményét az Ausztriában folyó eseményekről, Höfler ugyanis május 23-án kelt levelében így válaszol: „Amit csak Önnek Ausztriáról írni tudok, mindenesetben örömmel teszem, Londonba vagy Münchenbe? Az lenne a legjobb, ha valamikor Prágába jönne, s tennénk egy közös kirándulást Karlsbadba."49 Acton persze nem csupán közvetlenül Ausztriából szerezhetett személyes kapcsolatok révén értesüléseket. A londoni osztrák nagykövetség gróf Apponyi Rudolf vezetésével igen kiterjedt propagandatevékenységet folytatott, szorgalmasan látogatták a befolyásos angol körök által is kedvelt nyilvános intézményeket. A követség egyik fiatal munkatársa, Ernst Edler von Plener visszaemlékezéseiben megemlékezik az általa az 1860-as években látogatott Cosmopolitan Club mindennapos vendégei között Actonról is, de mint írja, az a fiatalabb emberek számára csaknem megközelíthetetlen jelenség volt. Maga Apponyi azonban szoros kapcsolatot épített ki a legjelentősebb katolikus családokkal.50 Mindemellett Apponyi „régi és bensőséges barátságban"5 1 állott Acton nevelőapjával, Lord Granville-lel. Mivel azonban Acton viszonya nevelőapjával nem tekinthető igazán szorosnak, nem valószínű, hogy az közvetlen hatással lett volna Acton nézeteire ebben az időben, levelezésük legalábbis nem utal erre. Acton iratai között fel-felbukkan Apponyi neve, 1862-ben például Simpsonnak már a következőt írja: „tegnap éjszaka hosszű és bizalmas beszélgetést folytattam Apponyival."5 2 Kapcsolatuk azonban majd 1870-ben, az első római zsinat ideje alatt mélyül el, amikor Apponyi
