Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1165 Acton Ausztria iránti érdeklődésének a csúcspontját az 1858 és 1863 közötti évek jelentették, melyekben a publicisztika volt fő cselekvési tere. 1858-ban kapcsolódott be a The Rambler című angol katolikus lap szerkesztésébe. Szerkesztőtársa barátja, Richard Simpson volt, kettejük tevékenységét a következőképpen értékelte az utókor: „Míg korábban a The Rambler célja az volt, hogy távol tartsa olvasóit a modern szellemi áramlatoktól, szerzői provincializmusának köszönhetően jórészt csak az angliai színtérre korlátozta figyelmét. Acton változtatni kívánt mindezen."42 Nagy lelkesedéssel ismertette terveit Simpsonnak írott levelében: cikkek megjelentetése Edmund Burke-ről, más államok alkotmányairól (kimutatni, hogy semmiféle kapcsolat nincs köztük és az angol alkotmány között, s hogy nincs miért csodáljuk őket), a liberalizmusról és a szabadságelvüségről [„Liberalism and Liberality"] (hogyan nem illeszthetők egybe), a katolikus patriotizmusról, azután „sok mondanivalóm van Ausztriáról, államának jellegéről és az egyházhoz való viszonyáról".43 Jegyzetfüzetében a tervezett, másokkal megírandó cikkek listáján a következő bejegyzéssel találkozunk: „Magyarország, politikai vagy irodalmi. Eötvös"; saját cikkterveinek felsorolás között pedig: „Ausztria régi és új 30 oldal".4 4 1859 nyarán a téma igen aktuálissá vált a folyamatban lévő francia, piemonti-osztrák háború nyomán. Augusztus 10-i levelében Acton jelzi Simpsonnak, hogy amennyiben feltétlenül szükséges, de csak akkor, készíthet egy rövid cikket „a régi Ausztriáról, II. József és Metternich koráról, de — teszi hozzá — a régi és űj viszonyokat nem lenne szabad szétválasztani egymással, s még nem látok tisztán a dolgok jelenlegi ottani állásával kapcsolatban". A hónap végén már lemondóan írja Döllingernek: „Ilyen viharok közepette [az uralkodó augusztus 22-én miniszterelnökké nevezi ki Johann Bernhard Rechberg grófot, felmenti hivatalából Bach belügyminisztert, utódjául Agenor Goluchowski grófot kéri fel.] Ausztriáról készülő cikkem nincs kész. Egyáltalán nem látom át, mi folyik éppen Bécsben."45 Feljegyzéseiből pedig kiderül, nagyon tudatosan látott hozzá cikkének előkészületeihez, hiszen még a terjedelmet is meghatározta, s számba vette az anyaggyűjtés lehetséges forrásait: ,Ausztria: Czörnig, Genesis der Revolution, Meyer levelezése, Beidtel, Gfrörer: Concordat, H[is]t[orische] Blätter, Buss a Correspondant-ban, Bmnner Jahrbücher, Allg[emeinel Zeitung, Jarcke".46 Acton látkörét tehát továbbra is egy nagyon homogén csoport töltötte ki, információit egyrészt a Habsburg kormányzat magas rangú konzervatív értékeket valló politikusaitól, másrészt a kormányzattal és a birodalmi egységgel lojalitást vállaló teológusoktól vagy a katolicizmus érdekeinek képviseletét hangsúlyozottan magukra vállaló tudósoktól szerezte. A Meyer levelezésére utaló szavak jelzik, hogy Acton igyekezett már korábban szerzett személyes kapcsolatait is felhasználni annak érdekében, hogy közvetlen értesülésekhez jusson. 1858. július 25-én a következőt írja Döllingernek: „Nagyon örülnék, ha Meyerrel ismét kapcsolatba léphetnék. Szeretnék mind politikai, mind vallási tekintetben pontos értesüléseket kapni Ausztriái-ól, s nem tudom, hogy Moyhoz forduljak-e vagy rajta keresztül Beidtelhez, Schultéhoz vagy Höflerhez."47 Elképzelhető, hogy Döllinger közvetítette ezt az igényt Meyer felé, az ugyanis 1858. augusztus 13-án kelt levelében keresi meg Actont, hivatkozva
