Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
1164 DEÁK ÁGNES a legközelebb, aki a föderatív alapon szerveződő nagynémet egység híveként vált ismertté. A porosz-osztrák rivalizálás ellensúlyozására három államjogi egységet kívánt volna létrehozni: Poroszországból, Ausztriából és a többi kis német államból, melyek aztán föderatív elvek alapján alkották volna az egységes Németországot.3 7 Az 1850-60-as évek egyébként is a föderalizmus eszményének virágzását hozták az európai politikai elméletben. Acton jegyzeteiben mindvégig sűrűn felbukkannak a föderatív eszme prominens képviselőinek nevei: Constantine Franz, Julius Fröbel, Pierre Joseph Proudhon, Palacky, Giuseppe Ferrari, Cesaro Balbo.38 Az Acton szakirodalomban a föderatív elképzeléseknek Acton nemzetállamokról, birodalmakról kialakított koncepciójára gyakorolt hatását egyedül Robert С. Binkley érintette Realism and Nationalism 1852-1871 című könyvében.39 A föderatív gondolat pedig a későbbiekben igen lényeges tényezőt jelentett Acton számára, hiszen a területi-közigazgatási autonómiák rendszerével összekapcsolva alkalmat teremtett számára, hogy a birodalmiság és az egyéni szabadság összeegyeztethetőségét, illetve a homogén nemzetállamokkal szemben a heterogén birodalmak előnyeit elméletében bizonyíthassa. Tárgyalt korszakunkban a föderatív államjogi eszméket a német és az olasz egység ügyében propagálja, Ausztriát illetően azonban még az egységes, centralizált birodalom programját helyesli. Az információszerzés forrásai Mindezen tényezők hatására Acton egyáltalán nem elfogulatlan, külső szemlélőként tekintett Ausztriára, hiszen, mint Simpsonhoz írt levelében is megemlítette, „Ausztria az egyetlen kontinentális állam, amellyel valamiféle szimpátiát érez".4 0 Egyáltalán nem meglepő, hogy első megjelent írása is osztrák vonatkozású. 1856. december 4-én számol be Döllingernek arról, hogy a közeljövőben megjelenik a The Weekly Register and Catholic Standard című, 1849 óta Londonban megjelenő lapban egy írás a Ferenc József és IX. Pius között 1855-ben megkötött Konkordátumról, s ennek az utolsó negyede az ő munkája. Azonban a cikk egészének gondolatmenete egybecsengett Acton eszményeivel: Az egyház szabadsága a szabadság elengedhetetlen alapfeltétele minden államban. Szűklátókörű felfogás az, miszerint csak az angol alkotmány jelenthet biztosítékot a szabadság számára, mivel minden állam intézményeit úgy kell berendezni, hogy az az állam népére szabott, annak megfelelő legyen. Ausztria heterogén elemekből összetevődő birodalom, melyet a szétesés állandó veszélye fenyeget, az igazi egyesítő erőt önnek ellenében a katolikus egyház képviselheti, hivatásának azonban csak egy szabadon működő egyház felelhet meg. II. József intézkedéseivel szolgaságba taszította az egyházat, ennek vetett véget bölcsen Ferenc József. E lépés közvetlen politikai következményekkel is jár: egyrészt biztosítottá válik az alattvalók szabadsága, mivel korlátok közé szorítja az állam hatalmát, az állam és egyház önálló működése a nemzetben ébren tartja a „legitim függetlenség" szellemét; ez ugyanakkor biztosítja a trón stabilitását is; harmadrészt pedig mindez hatással lesz a birodalom külpolitikájára, mivel véget vet majd az oroszok felé tartó orientálódásnak.41 Acton a továbbiakban is nagy szerepet tulajdonított a Konkordátumnak, azt a birodalom kívánatos átszervezésének kiindulópontjaként tartotta számon, mint első lépést a despotikus hatalomgyakorlástól a szabadság biztosítása felé.
