Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

1162 DEÁK ÁGNES Münchenben is érintkezett olyan személyiségekkel, akik számottevő osztrák kapcsolatokkal rendelkeztek, vagy sorsuk a későbbiekben összefonódott az osztrák birodalommal. Ezek egyike volt Bernhard Meyer svájci politikus, aki 1848-ban emigrált Münchenbe, majd 1851-től Ausztriában a belügyminisztériumban tanácsos, Bach legközelebbi munkatársainak egyike; a magyar történelemben a Széchenyi István által oly szenvedélyesen bírált Rückblick auf die jüngste Entwicklungs-Periode Ungarns című röpirattal jegyezte be leginkább a nevét. A már említett Arco-Valley gróf közvetítésével került kapcsolatba Meyer Actonnal, akit egy éven keresztül német nyelvre tanított.26

Meyer a következőképp emlékezik meg erről emlékiratában: „Igazi örömmel tekintek vissza erre az időszakra, amikor alkalmam volt naponta érintkeznem ezzel a szeretetre méltó fiatalemberrel; ő már akkor is jelentős tudással rendelkezett, igazi égő lelkesedést tanúsított a tudományos képzés, a német tudomány tanulmányozása és elsajátítása iránt, e német tudományosság ideálként lebegett szeme előtt, elképzelhető, milyen tisztelettel nézett fel ez a fiatalember egy Döllingerre, erre a hatalmas tudással rendelkező férfiúra, s hogy az minden külön erőfeszítés nélkül milyen befolyást gyakorolt az ő egész szellemi irányára... Míg vele [Actonnall nagyon közeli és baráti viszonyban álltam, a napok szinte elröpültek egyik a másik után..."27

Minden bizonnyal személyes ismeretséget kötött gróf Majláth János ausztriai történetíróval is, aki Magyarországon is elismert irodalmi tevékenysége mellett a birodalmi kormányzat titkos ügynökeként volt leginkább hírhedt az 1848 előtti Ausztriában. Majláth politikai ambícióinak meghiúsulása után Münchenben telepedett le az 1850-es évek elején, s Ferenc József jövendőbelije számára ő tartott történeti órákat. 1855-ben leányával együtt öngyilkosságot követett el, melynek hírét Acton is nagy megrendüléssel fogadta. Feltételezhető, hogy Acton már müncheni évei alatt megismerkedett gróf Apponyi Rudolffal is, aki 1856-tól 1871-ig Ausztria követeként tevékenykedett Londonban, ezt megelőzően azonban 1853-1856 között a müncheni követség munkatársa volt.28

Acton persze nem csak az ausztriai kormányzatot helyeslő s azzal azonosuló álláspontokkal találkozhatott tanulóéveiben,29

de ezek az élmények láthatóan nem hagytak benne mélyebb nyomokat. Acton könyvtára is tanúskodik arról, hogy az Ausztriáról szóló ismeretek elsajátítása müncheni tanulmányai részét alkotta. Könyvtárában, melyet halála előtt a Cambridge University Libraiynek adományozott,30

megtalálhatjuk például Alfréd Windischgrátz herceg munkáját az 1848-49-es téli hadjárat eseményeiről (Der Winter-Feldzug 1848-1849 in Ungarn). A könyv első közel száz oldala tanúskodik arról, hogy Acton nagyon részletesen tanulmányozta a munkát, mintegy diákosan bejelölgette a lényeges részeket. Több alkalommal is lapszéli ceruzás jegyzetben utalt Görgei Artúr munkájára (Mein Leben und Wirken) lapszámokkal együtt, tehát össze is hasonlította a két munkát. Felbukkan a könyvek között Franz Hartig (osztrák állami hivatalnok, 1830-ban Lombardia kormányzója, 1840-1848 között Staats- und Conferenzminister) Genesis der Revolution in Oesterreich im Jahre 1848 című röpirata is, amely az 1848-as mozgalmak okait kutatja. Hartig Metternich leghűségesebb politikai hívei közé tartozott, annak emigrációjában sem szakadt meg a kapcsolat kettejük között. Hartig művéről — a szerző személyét még nem ismerve — Metternich nagyon elismerően szólt, saját