Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1161 figyelme az európai kontinens politikai és szellemi áramlatait illetően családi tradícióiból is következett. Több nemzetiséget átfogó arisztokrata családok tagjaként nőtt fel, az angolok mindig is kicsit idegennek tekintették, amint volt tanítványa, a későbbi történetíró, G. M. Trevelyan írja, „tudása, tapasztalata és látásmódja kontinentális értelemben vett európai jellegű volt, bár az angol liberalizmus filozófiájának fontos részét alkotta".17

Julius Fröbel, a német egységmozgalom egyik apostola Actonhoz intézett levelében 1861 novemberében Actont honfitársának nevezi s olyan személyiségnek, aki két nemzet között állva a közvetítés speciális feladatát kell hogy magára vállalja.18

S joggal tekinthette Fröbel Actont bizonyos mértékig német honfitársának, hiszen Acton édesanyja a katolikus bajor főnemesi Dalberg családból származott, felesége ugyanezen az ágon unokatestvére volt. Nagyapja viszont nápolyi szolgálatban állt korábban, 1864-ben Garibaldiról szólva Acton egy alkalommal „nápolyinak" nevezte magát, aki már csak ezért sem támogathatja az egységes Olaszország demokrata hősét.19

Magánéletének nyelvhasználatát is ez a sokszínűség határozza meg, egyik, 1869-ben feleségéhez írt levelét például angolul kezdi, majd franciául folytatja és németül zárja be.2

0

Acton számára a nemzetek feletti kozmopolitizmus természetes életközeg volt, ez is magyarázza, hogy a kialakuló nemzetállamok korában miért is vonzódott oly nagy erővel a nemzeteket integráló birodalmiság gondolatához,2

1

s ez ismét csak megerősíthette benne az Ausztriához való vonzódást. A leglényegesebb tényező azonban minden bizonnyal müncheni tanuló évei lehettek. Acton 1850 júniusában Graf Arco-Valley közvetítésével Münchenbe kerül tanulni, Ignaz Döllinger teológia professzor házába. Szellemi fejlődését ő határozta meg, tanulmányairól Acton — igyekezve eloszlatni a túlságosan egyoldalú német szellemi indíttatású oktatás gyanúját — maga számol be részletesen nevelőapjához írt egyik levelében 1854-ben.22

Döllinger szoros kapcsolatokat ápolt a „katolikus konzervativizmus" áramlatának ausztriai képviselőivel, teológusokkal, egyházi vezetőkkel, minden bizonnyal tudatosan is irányította tanítványának érdeklődését Ausztria felé.2

3

Már 1850 augusztusában együtt utaznak Ausztriába, felkeresik Innsbruckot, Finstermünzöt, Bellagiot, Milánót, Velencét, Triesztet, majd Laibachot és Linzet, ez utóbbi helyen zajlott a „Der Katholische Vérein Deutschlands" szervezet általános közgyűlése. Útjuk során Acton megismerkedett a már említett Moy de Sons-nal, Friedrich Ch. L. Senfft gróffal (1848-ig osztrák szolgálatban álló diplomata), Sebastian Brunnerrel (teológus, író, 1843-48 között Metternich adminisztrációjában működik, 1853-56 között a bécsi egyetem lelkésze). Ezt 1853 őszén újabb ausztriai út követte. Ez alkalommal Bécsben és Prágában jártak.24 Acton lelkes levélben számol be édesanyjának élményeiről. Megismerkedett Konstantin Höfler történelem professzorral, akivel hosszú beszélgetést folytatott annak munkáiról. Többször látta a „két legnagyobb szláv tudóst", Frantisek Palackyt és Pavel Josef Safárikot. Hallotta tőlük, hogy a szláv irodalom milyen gazdag, s szeretett volna ezentúl oroszul vagy csehül tanulni, de időhiány miatt nem került erre sor. Remélte, hogy majd valamikor alkalma lesz egy-két hónapot Prágában vagy Szentpétervárott tölteni (később nevelőapjával valóban ellátogat Oroszországba, de az utazás láthatóan nem gyakorol rá nagyobb hatást).25