Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

Deák Ágnes LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN Az angol történeti irodalom bővelkedik a Lord John Emerich Edward Actonról, a 19. század utolsó évtizedeinek nagy hatású angol történészéről és liberális gondolkodójáról készült munkákban.1 Nagyon keveset olvashatunk azonban Lord Acton Ausztriához fűződő kapcsolatairól, Ausztria történeti szerepéről, a birodalom kívánatos politikai berendezkedéséről kialakított nézeteiről, pedig ez a kérdéskör pályája első szakaszán, az 1850-1860-as évek fordulóján döntő jelentőségű tényezőt jelentett szellemi orientációjában. ,,Az 1860-as évek Ausztriája — írja Gertrude Himmelfarb — Acton számára nézeteinek próbaköve volt, hiszen a tradíció, az arisztokrácia és a monarchia konzervatív elemeit mondhatta magáénak. Ez volt az az ország, amely a lassan előre törő modern demokráciákkal szemben az utolsó bástyát jelentette, a régi rendet képviselte, mégpedig jórészt eredeti tisztaságában, a középkorig visszanyúló osztálytagolódással, privilégiumokkal és szokásokkal."2 Acton nézetei Ausztriáról jól rávilágítanak az 1850-es években a birodalom vezető pozícióit kezében tartó ausztriai katolikus-konzervatív politikai elit szemléleti jellemzőire, önképére és programjára. Mindemellett Actonnak a Nacionalizmus (Nationality, 1862) című tanulmányában a nemzetállamok történeti szerepéről, a nemzeti mozgalmak értékeléséről kifejtett koncepciójának keletkezéstörténete is kirajzolódik e kérdés vizsgálata során. Acton a nemzetállam intézményében a demokratikus elvek megtestesülését bírálta, s a despotizmus természetes melegágyának minősítette azt, mondván, az állampolgárok lojalitását a nemzet hordozta kulturális egység és az állam politikai intézményrendszerének egyesítésével egy centrumba összpontosítja, s ezzel lehetőséget teremt a többség egyén feletti despotikus hatalomgyakorlására. Ezzel szemben a soknemzetiségű birodalmakat ítélte a fejlődés motorjainak, melyek biztosítva a heterogenitást és az önkormányzat elvét, az egyén számára a legkedvezőbb keretet jelenthetik. Az 1850-es évek végén azonban még aligha beszélhetünk koherens, kifejtett nemzetiségelméletről Acton esetében. Nézetei mindenekelőtt az Ausztria sorsával, jövőjével foglalkozó hírlapi cikkek munkálataiban kristályosodott ki, 1862-ig párhuzamosan dolgozik e két témán. A konkrét politikai szándékok és program, valamint az elméleti állásfoglalás csak nehezen választható szét írásaiban, elméleti megállapításai minduntalan felbukkannak az általa olvasott ausztriai politikai röpiratirodalom termékeinek margójára sietve odavetett ceruzás bejegyzéseiben, Ausztriáról tervezett, elemző írásának elkészült mozaikjain. Az osztrák kapcsomtok feltárásán, Acton aktuálpolitikát érintő nézeteinek rekonstruálásán keresztül jól nyomon követhető, milyen szerepet játszottak az angol Whig tradíciók mel-