Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1139 vissza az ő, Dembinski főerejéhez, mert az ellenség Pestről kiindított erői már Hatvanban vannak.23 5 Schlik üldözése és elszalasztása azonban már az altábornagy háromhetes fővezérkedésének szomorú történetéhez tartozik.23 6 Összefoglalás A feldunai hadtest és a politikai, illetve a katonai vezetés 1849. január 1. -február 12. közötti kapcsolatát áttekintve, a következőket állapíthatjuk meg: Görgei váci nyilatkozata, mint ez a kibocsátását követő közel másfél hónap eseményeiből kiderült, valóban csak a tisztikar megtartását szolgálta, s nem jelentette a kormányzattal szemben az engedelmesség felmondását. Görgei egy rövid időszaktól eltekintve, vagy saját futárai, vagy a serege mellé kirendelt kormánybiztosok útján rendszeresen értesítette az OHB-t és a hadügyminisztériumot terveiről és mozdulatairól. Am a feldunai hadtest és Debrecen közötti távolság, illetve az ellenséges csapatok mozgása miatt ezek a tudósítások általában 3-5 nap múlva futottak csak be, így az OHB és a hadügyminisztérium már csak akkor intézkedhetett, amikor a jelentésben foglaltak érvényüket veszítették. Ez a jelenség leginkább az 1849. január 31. utáni időszakban mutatkozott meg. Ekkor Schlik és Schulzig közbeékelődött csapatai miatt sem a feldunai hadtest, sem a kormányszervek nem rendelkeztek pontos adatokkal sem a másik fél, sem az ellenség tevékenységéről. Ez a tényező alapvetően hozzájárult a Schlik elleni akció kudarcához. Emellett Görgeinek mindvégig figyelnie kellett a hadtestét üldöző es. kir. csapatokra is. Egészen a kassai bevonulásig nem volt biztos tudomása arról, hogy ezek ténylegesen milyen erőt képviselnek, s ez is fékezte a feldunai hadtest aktivitását. Az utóvédharcok vállalása — felderítési célból — pedig éppen a hadtestnek a többi csapatokkal való mielőbbi egyesülését akadályozta volna. Az a tetszetős, s több marxista történeti munkában előforduló állítás, amely szerint Görgei csak azért döntött a többi hadtesttel való egyesülés mellett, mert híreket kapott az OHB helyzetének megszilárdulásáról és a többi hadtest sikereiről, nem állja meg a helyét. Görgei először január 25-én kapott híreket Klapka és január 31-én Perczel sikereiről, s a Kossuth által kinevezett két kormánybiztos, Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd megérkezésekor — igaz, az ellenséges támadás és Selmecbánya elvesztése miatt is — éppen megkezdte az egyesülés előkészítését. Tény tehát, hogy ezt elsősorban saját veszélyeztetett helyzete és a bányavárosokban fenyegető élelemhiány miatt tette, de az is tény, hogy a feldunai hadtest január 5. és 22. között lekötötte Simunich, Götz és Csorich több mint 16 000 emberét. Ez volt tehát az egyetlen olyan magyar hadtest, amely saját létszámával megegyező, minőségi szempontból pedig felette álló erőket kötött le. Ezzel megakadályozta Észak-Magyarország teljes pacifikációját, és Windisch-Grätz főerőinek Debrecen elleni támadását, illetve előkészítette Perczel és Klapka sikereit is. A bányavárosok elhagyása után ez a helyzet megváltozott. Windisch-Grätz visszavonta Csorich csapatainak nagy részét, s a feldunai hadtest déli hadoszlopát csupán Götz és Jablonowski dandárai követték. De, mint ez Windisch-Grätz január 29-én Schlikhez intézett leveléből kiderül, a tábornagy még mindig Görgei
