Századok – 1997

Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101

1140 HERMANN RÓBERT hadteste miatt aggódott leginkább, hiszen Görgei szándékait csak találgatni tudta. Perczel január 22-25-i offenzívája után a védelem fő terhe egy ideig az ő hadtestére hárult (illetve hárult volna, ha folytathatja a támadást). Schulzig hadosztályának Schlikhez csatlakozása után pedig a felső-tiszai hadtestre nehezedett a legerősebb nyomás. A feldunai hadtest megjelenése Eperjes és Kassa térségében immáron döntő előnyhöz juttathatta volna a magyar felet, ha a feldunai hadtest működését az említett tényezők nem fékezik, s ha Dembinski fővezéri ténykedése nem teszi lehetetlenné Schlik sikeres üldözését. A Kassa elleni támadás persze egy nappal korábban sem jelentette volna Schlik megsemmisítését, mert ekkor még Klapka sem rendelkezett olyan erőkkel, amelyekkel sikeresen zárhatta volna be a gyűrűt. Am a Schlik-hadtest megtépázása az egyik legharcedzettebb és legaktívabb cs. kir. hadtestet vonta volna ki egy időre a hadműveletekből, s ennek komoly hatása lehetett volna a február végi hadműveletekre is. A kormányzat oldaláról nézve az eseményeket, megállapíthatjuk, hogy január 14. után viszonylag pontos hírek érkeztek a feldunai hadtestről, 3-5 nappal az események után. Ezek a hírek és események január 20. (Debrecenben január 24.) után egyre gyakoribbakká váltak, míg január 31-től Schlik és Schulzig közbeékelődése miatt megszakadtak. Kossuth mindvégig neheztelt Görgeire a Dunántúl és főváros feladása miatt, s a feldunai hadtest ezt követő működését sem helyeselte. E nézeteinek bizalmasaihoz (Csány László, Szemere Bertalan, Beniczky Lajos) írott leveleiben hangot is adott. A Görgeihez január első felében írott levelekben — híven a december végi gyakorlathoz — csak alternatív utasításokkal látta el a táborokat, s a hadtest működésétől tette függővé, hogy egyetért-e Görgei haditervével vagy sem. Görgei tehát joggal hihette, hogy ha Simunich ellen vagy a bányavárosokban sikert tud felmutatni, hadműveletei Kossuth helyeslésével találkoznak. A hadműveletek központi irányítását január 12-től a hadügyminisztérium végezte, de utasításai a január 12-i első parancs kivételével elkésve érkeztek a feldunai hadtest főhadiszállására. Kossuth, annak ellenére, hogy nem helyeselte a feldunai hadtest működését, a nyilvánosságnak szánt megnyilatkozásaiban igyekezett palástolni a kormányzat és a hadtest közötti félreértéseket. Elsősorban a féltett nemzeti egység védelmében cselekedett így, s a hadtest sikereiről kapott híreket és álhíreket éppen ezért mindig lelkesítő formában tálalta a közvéleménynek. Ezzel a kényszerű kettős politikával elérte, hogy az 1849. január 14-20. közötti rövid időszakot leszámítva (amikor Perczel goromba levelének, illetve a váci nyilatkozatnak a híre elterjedt) az országgyűlés és a közvélemény nem érzékelte különösebben a hadtest és a kormányzat közötti kapcsolat ideiglenes megszakadását. Ebben segítségére volt az is, hogy a Közlönyön kívül a közönség csak a Közlöny haditudósításait szó szerint átvevő Alföldi Hírlapból szerezhetett információkat; a „pártlapok", a Marczius Tizenötödike, az Esti Lapok és a Debreczeni Lapok csak februárban indultak meg. Ugyanakkor Kossuth e „kettős beszéddel" olyan közhangulatot teremtett Görgei mellett, hogy február közepétől, a hadtest csatlakozásától kezdve a közvélemény legkülönbözőbb rétegei Görgeit tekintették a győzelem fő zálogának. Dembinski leszereplése után ez a közhangulat csak erősödött, s immár az ossz-