Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
1102 HERMANN RÓBERT Kossuth e napon kelt egyéb megnyilatkozásai pedig egyértelműen arról tanúskodnak, hogy továbbra is számolt a főváros előtti ütközettel, s azzal, hogy ez vereséggel fog végződni.5 A vereséget követő viszavonulás irányát illetően viszont egyértelműen arra épített, hogy „felső dunai hadseregeinknek Szolnok felé kellene vonulnia".6 Másnap, január 3-án Kossuth értesítést kapott Pestről, hogy „Görgey tábornok több óra óta keresteti az ellenséget, hogy merre van - és nem találja sehol". Kossuth felháborodva írta Csánynak, „ez oly borzasztó skandalum, mihez hasonlót nem mutat a história". A levélben Kossuth egyértelműen Görgeit tette felelőssé a Dunántúl feladásáért, Perczel Mór hadtestének móri vereségéért, ami arra mutat, hogy nemcsak megkapta Perczel ilyen értelemben fogalmazott két jelentését, de hitelt is adott nekik.7 Szintén Görgeit okolta azért, hogy az OHB és az országgyűlés kénytelen volt Debrecenbe távozni, jóllehet, a Buda előtti első védvonalba való visszavonulásra ő maga adta ki az utasítást, s Perczel móri vereségére hivatkozva maga mondta szükségesnek a két testület Debrecenbe távozását. Kossuth e levelében utasította Csányt, hogy Vetter vegye át a főparancsnokságot, a sereg pihenés nélkül üldözze az ellenséget, s hogy „haditörvényszék tartassák az egész eljárás felett". A levélből egyértelműen kiderül, hogy Kossuth nem vette figyelembe azokat az érveket, amelyeket Görgei december 29-i levelében működése védelmében kifejtett. Az is nyilvánvaló, hogy a levél megírásakor még mit sem tudott a január 2-i haditanács határozatairól.8 Másnap, január 4-én Kisújszálláson már értesült e határozatokról, éppen Csány egy —- szövegszerűen nem ismert — leveléből. Kossuth e napon Csányhoz írott levelében kérte a főkormánybiztost, tudassa a vezérekkel, hogy ha az ütközet megvívásának módjáról van szó, „ez stratégiai dolog, de ha arról van szó, hogy a seregek egyesíttessenek vagy oszlattassanak, s minő politikai irányzat követtessék a táborozásban", eziránt továbbra is az OHB-é a határozat joga. Megparancsolja tehát, hogy Budapestet ütközet nélkül semmi esetre sem adják fel. Majd kifejti, hogy nem olyan ütközetre gondol, „hol a nemzet élet-halálra vívja az utolsó harcot", hanem olyanra, „mely a legrosszabb esetben is a sereg ép visszavonulását fedezze". Véleménye szerint az ellenség visszaverése „a hazát mentheti meg, vagy legalább a telet megnyerheti számunkra". Tervet is ajánl: a sereg egyharmada éjjel támadja meg azt a falut, ahol az ellenség tanyázik, és gyújtsa a nyakába, a másik kétharmad rész pedig a támadó ellenséges seregrészt fogja fel. Végül ismét kedvenc eszméjével, a népfelkelés és a gerillaharc alkalmazásával hozakodik elő. Kossuth tehát továbbra is úgy gondolta, hogy helyi, taktikai jellegű sikerekkel megállíthatja a cs. kir. fősereg támadását. A főváros feladását és a sereg „eloszlatását" (azaz excentrikus visszavonulását) — folytatja — csak úgy engedélyezi, ha a feladás nem történik csata nélkül, s ha vereség esetén az egész sereg egy kijelölt pozícióba visszavonulva, az OHB dönti el, „valljon darabokra osztják-e a sereget", vagy pedig más vidékről is elvonva, összpontosítják a csapatokat. E rendelkezések megszületéséig Vetter vegye át a fővezérséget, és ütközzön meg Budánál.9 Egy másik, szintén január 4-én kelt rendelete szerint Kossuth továbbra is a hadsereg egészének a Tisza irányába történő visszavonulásával számolt.1 0
