Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA 1077 ledte a testi kellemetlenségeket — helyesebben elnyomta azokat. A vadászat pótlás volt neki az udvartól elszenvedett mellőzésért. Az orvosok és a környezete figyelmeztetéseit semmibe se vette. 1865-ben részt vett még Hessen-Kasselben a fácánvadászatokon, de súlyos betegen jött haza Schaumburgba. Ez volt az utolsó vadászata. Hazaérve szokása ellenére orvost hivatott.7 1 A háziorvos és az asszisztáló orvos azonnal felismerték a már előrehaladott betegséget. István még mindig tévesnek tartotta a diagnózist. Úgy képzelte, hogy a nehézségeit nem a tüdő, hanem a gyomor okozza. István először különböző fürdőkúráknak vetette alá magát, így Sodenban, Weilbachban és Franzensbadban. Volt ugyan gyomorbaja is, de a főbaj, ahogy az orvos megállapította, a tüdőben volt. Bozenban (ma Bolzano, Dél-Tirol) töltötte az 1865-66-os telet, ti. Bozen klímája köztudomásúan enyhébb, mint Schaumburg környékéé. Féltestvére, József főherceg és neje vele töltötték a telet és így megfelelő társaságban sem volt hiánya. Az iíjú pár elveszítette koraszülött gyermekét, így kölcsönösen vigasztalták egymást. Bozenben ezúttal a téli klíma lényegesen kedvezőtlenebb, erősebb volt, mint máskor szokott lenni, így a beteg főherceg állapota nem javult semmit. 1866 nyarán István ismét Franzensbadba ment kúrára, majd onnan féltestvéréhez Erzsébethez Gmundenba. Ott egy kis enyhülés állt be a beteg állapotában, de csak rövid időre. Végre Bécsbe utazott és felkereste Bécs akkori leghíresebb orvosait, az ún. Skoda, Löscher és Helm triászt, akik megvizsgálták, de az eredmény ugyanaz volt, mint korábban megállapították: előrehaladott tüdőbaj. Az orvosok azt tanácsolták Istvánnak, hogy gyógyszeres kezelés nélkül, a riviérai Mentonban, Nizza mellett kezeltesse magát, ott lényegesen enyhébb a klíma. István ekkor Bécsből Gmundenen át utazott haza Schaumburgba, hogy otthon mentoni útján előkészíthesse. Először otthon rendbe hozta saját'ügyeit, majd beszéd kíséretében elbúcsúzott háztartása alkalmazottaitól.72 Nemes jellemről tanúskodó végrendelete már 1857 óta kész volt. Minden alkalmazottjának azt a bért ítélte meg, amelyet majd az ő halála napján kapnak. Külön intézkedett a gyermekekről, akik 18 éves korukig nevelési-pénzt kaptak. A kastélyt és hercegi uradalmat egyik rokonára, Oldenburg nagyhercegére II. Péterre hagyta.73 Felmerülhet a kérdés, hogy István miért írta meg olyan korán végrendeletét? Ennek oka az volt, hogy a jelzett időben Schaumburg környékén kolera-járvány tört ki és ő rendszeresen látogatta kolerás betegeit. A forradalmi időkből származó személyes okmányait és iratait 5 ládában a kastélyban őrizte — ezeket féltestvérére, Józsefre hagyta, hogy azokat a magyarországi Alcsútra szállíttassa. Sajnos azok ott a második világháború következtében megsemmisültek. Tizennyolc esztendőt töltött István a Lahn melletti Schaumburg-kastélyban, mint „száműzött", férfikora legszebb éveiben. A félig-meddig tönkrement, sivár kastélyt rendbehozatta, új épületekkel egészítette ki, szép utakat, kerteket varázsolt a kastély köré és „mesebeli kastéllyá" változtatta. Utolsó schaumburgi idejében gyakran beszélt arról, hogy betegségének gyógyíthatatlanságával tisztában volt. Az osztrák hadsereg sadovai (königgrátzi) katasztrofális veresége is igen rossz hatással volt amúgy is beteg állapotára.
