Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
1074 KOVÁTS ISTVÁN kifejezi azt az óhaját, hogy szívesen visszatérne Ausztriába. Ö — János — ezzel a levéllel akcióba lépne Bécsben". A nagybácsi írt egy levelet Istvánnak, hogy visszatérésre számíthat ugyan, de ne számoljon, hogy állami szolgálatba léphet, mert Bécsben (most) a miniszterek „kormányoznak".5 7 István nem kételkedett János főherceg jószándékában, de ellenvetést tett János terve ellen, mert nagyon is jól ismerte a labilis magatartását. Tisztában volt azzal, hogy az első sikertelenségek megingatják. Ezért elvetette a tervet és nagybácsijának ellenajánlatot tett: Először az udvarnak kell őt rehabilitálnia és ahhoz az iniciatívát az udvarnak kell kezdeményeznie... „ha nem történik ez meg, — írta Jánosnak —, úgy Schaumburgban maradok és majd csak a nádori kriptát fogom Budán benépesíteni..." A továbbiakban azt írta még, ha őt császára (a szövegben: mein Kaiser) hívta volna, repült volna és a császárnak nem is kellett volna mást tennie.58 Ferenc József egyáltalán nem gondolt arra, hogy István főhercegnek előzékenyen segítségére legyen és ezt a minimális formalitást is megtegye. Ezért János főherceg 1858. június 15-én Schaumburgba sietett, hogy Istvánt engedékenységre bíija. Az egykori magyar nádor azt állította Jánosnak, hogy őt akkor (1848-ban) a császár (még Ferdinánd) azonnali hatállyal írásbeli paranccsal Schaumburgba száműzte. Amikor a császári parancsot az udvar kiadta, a bécsi forradalom miatt maga is menekülésben volt — ezúttal azonban nem Innsbruckba — hanem 01-mützbe. Ki volt István eltávolításának kezdeményezője? A jóindulatú, de „félkegyelmű" Ferdinánd nem lehetett. Hogy Ferenc József, aki hat héttel később császár lett, a dologról ne tudott volna, mindenesetre kétséges. A „tettesek" körét könnyű behatárolni. Amikor János főherceg István levélbeli lemondása után Bécsbe jött, erővel bizonygatták neki, hogy ilyen (száműzési) aktának nyomát se találják. Ki bizonyította neki? Ferenc József egyszerűen abszolutikus-adminisztratív úton mellőzte a kérdés megválaszolását „ha István főherceg őhozzá fordult volna, már régen el lenne a kérdés intézve".5 9 Ferenc József nem volt hajlandó beismerő választ adni még kei-ülő úton sem. Időközben jól „megdolgozták" János főherceget, aki ezek után — ahogy István főherceg előre látta — ingadozó álláspontot tanúsított. János főherceg azért egy elővigyázatos megjegyzést tett az udvarnál: hogy a külföld továbbra is meg van győződve a dinasztia István-ellenességéről. Figyelmeztette az udvart, hogy Franciaországban lehetséges egy űjabb forradalom, s ha a mozgalom Németországot is érintené, ott e mozgalom pártja István nevével visszaélést követne el. Ezt a német hírt osztrák diplomáciai nyomásra a sajtó tagadta. Hogy az „olvasótábor" a helyesbítést elhitte-e, az más lapra tartozik.60 János főhercegnek tehát a császárral szemben visszakoznia kellett. Azonban, hogy a látszatot megőrizhesse, egy kompromisszumos megoldást kellett találni: a legalkalmasabb ürügy, hogy István főherceg feltűnés nélkül Bécsbe jöhessen egy főherceg, vagy főhercegnő (közeli) születése lenne. A főherceg így látogatásra Bécsbe jöhetne aztán visszatérne Schaumburgba és a látogatást tetszése szerint a jövőben megismételhetné, csak Magyarországra nem szabadna utaznia. Bécsben az udvar még mindig félt, hogy az „elégedetlen magyarok demonstrálnak".6 1
