Századok – 1997

Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063

ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA 1073 bosszújától való félelem indokolatlan volt, István főherceg és a dinasztia közti viszony változatlan maradt: István főherceget a császár nem hívta meg Bécsbe, ezután az Albrecht-színjáték után sem. Egy a szomszéd Johannisbergben lakó magas rangú osztrák is teljesen ignorálta főhercegi szomszédja létezését. Metternich-Winneburg Richárd herceg a volt nagyhatalmú egykori államkancellár fia, aki akkor Ausztria követe volt Frankfurtban. Később pótolnia kellett elmulasztott látogatását — de akkor már a császár parancsára — amikor a főherceg a franciaországi Mentonban már koporsóban feküdt.51 1855. március 30-án elhunyt a Bécsben szintén száműzetésben élő Mária Dorottya főhercegnő, az előző nádor, József főherceg özvegye és István mostoha-és nevelőanyja. A halál váratlanul, egy budai látogatáskor következett be, valószínűleg agybénulás miatt. Az özvegy lánya, Erzsébet főhercegnő szülés előtt állott és őt látogatta meg az anya. így került Mária Dorottya főhercegnő a nádori kriptába, ahova volt férje mellé temették el.5

2

Az elhunyt temetésén néhány főherceg képviselte az udvart,5

3

de István nem tudott a temetésén megjelenni, mert ahhoz a császár engedélye kellett, azt pedig István altkor még nem kapta volna meg. István jelenléte Magyarországon, a dinasztia megítélése szerint változatlanul nem volt kívánatos. Annál nagyobb volt a lakosság részvétele a gyászünnepségeken.5

4 Anders, István életrajzírója egyetlen szóval se említette Mária Dorottya főhercegnő halálát Istvánról írott művében. István a Stofferhez írt köszönőlevélben, aki neki kondoleált, emlékezett meg „szeretett és félreismert" anyjáról, mert Stoffer ismerte azt a „benső viszonyt", amely az anyát és nevelt fiát egymáshoz kapcsolta.55 Albrecht főherceg Emsben tett látogatása és Istvánnal való demonstratív találkozása után sem változott a főherceg viszonya a dinasztiához jelentősen éveken keresztül. A dinasztia továbbra is ignorálta István. Nem értékelték alattvalói hűségnyilatkozatait, sem Anders által túlságosan hangoztatott korrektségét. A „szép rokoni viszony", amely korábban a dinasztiában uralkodott, tulajdonképpen sose létezett, legfeljebb István főherceg fantáziájában.56

Csupán János főherceg igyekezett még István rehabilitációját előmozdítani. Időközben azonban változtak az idők, a neoabszolutizmus merevsége megszűnőben volt és főleg a dinasztikus féltékenység sem élt örökké. A császár hatalmát — az orosz segítséggel levert magyar szabadságharc után — senki nem tette kétségessé. A császár érdeke úgy kívánta, hogy magát „kegyelemteljesnek" mutassa — főleg a magyar konzervatívok előtt —, elsősorban azért, hogy megelőzze, hogy az országban még mindig népszerű főherceget és esetleges császárellenes intrikáját ne erősítse. Az István-probléma megoldását a véletlen segítette elő. István ellene volt mindig, hogy a megoldás az ő kárára történjen. Az ellenállása azonban nem volt elég szilárd, így hamarosan megtört. Az történt, hogy rokona és szomszédja, az oldenburgi nagyherceg, meglátogatta Steiermarktban élő húgát és beszélt János főherceggel is, aki meggyőzte a nagyherceget, hogy „Bécsben hajlanak arra, hogy a főherceg Bécsbe való hazatéréséhez hozzájáruljanak, de a kezdeményezést Istvánnak kell megtennie. István írjon levele neki — János főhercegnek —, melyben