Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
1072 KOVÁTS ISTVÁN sem. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a látszat szerint István sem foglalkozott nevelőanyjával sokat, legalábbis gyér forrásainkban kevés szó esik az özvegyről. Nagyon kellemesen érintette Istvánt a nassaui tisztikar viselkedése vele szemben. A nassauiak viselkedése jóindulatot és ragaszkodást tükrözött, ez a ragaszkodás — eltekintve magas rangjától — személyének szólt. Bizonyos alkalmakkor, újév, vagy névnap, felkereste a főherceget szerencsekívánataival a nassaui helyőrség küldöttsége. A főherceg azzal viszonozta a barátságos gesztust, hogy vadászatra és ebédre látta vendégül a tiszteket.4 6 A nassauiak viselkedésének az ellenkezőjét kellett Istvánnak osztrák részről tapasztalnia. Sok osztrák tiszt, köztük vezérkari tisztek és tábornokok szolgáltak Mainzban vagy Frankfurtban, vagy éppen fürdőkúrán voltak a nassaui fürdőkben és így Schaumburg közelében tartózkodtak. Ezek következetesen elkerülték, hogy a császári ház hercege előtt tisztelegjenek. Magatartásukon még a nassaui herceg udvaránál tett látogatásukkor, vagy vadászaton — ha a főherceggel találkoztak — sem változtattak.47 Hasonlót tapasztalt a főherceg a magyar főurak részéről, akik Emsben üdültek, tartózkodók voltak a főherceggel szemben. Ha mégis beszédbe elegyedett velük, ő is kerülte a politikai témát. Nem tett semmi megjegyzést az 1848—19-es forradalmi eseményekre, ellenben — Anders szerint — a legnagyobb tisztelettel és ragaszkodással beszélt az uralkodóról, Ferenc Józsefről és rokoni érzelmeiről a császári ház iránt.48 Hogy István ilyen megjegyzéseket tényleg tett-e, vagy Anders írta csak a főherceg életrajzában - nem lehet megállapítani. Mindenesetre ezek a megjegyzések — ha elhangzottak — inkább ártottak Magyarországon az ex-nádornak. Mindketten — István és Anders — tudhatták, hogy a magyarok beállítottsága — még a megkövesedett konzervatívok többségének a véleménye is —, a kivégzések után és a neoabszolutizmus bevezetésekor radikálisan megváltozott. Az első osztrák tiszt, aki István főherceggel szembeni magatartását — nem félve a dinasztia bosszújától — megváltoztatta, báró Anton Prokesch-Osten volt, Ausztriának a Német Szövetség elnökségébe, Frankfurt am Main-ba küldött követe.49 Prokesch-Osten egyszerűen Schaumburgba utazott, hogy a főhercegnek tiszteletét fejezze ki. Ezt követően néhány osztrák tiszt is merészkedett, hogy Prokesch példáját kövesse. Majd megérkezett Albrecht főherceg, Magyarország katonai kormányzója, István vele egykorú unokafivére, az emsi fürdőbe, ahol a főhercegek egymásnak adtak találkozót. Ez egy demonstratív családi jelent volt, amelyben Albrecht unokatestvérével szemben a dinasztia barátságát a nyilvánosság előtt akarta bizonyítani. Pont Albrecht volt a dinasztia legabszolutisztikusabb tagja, aki a „liberális" István visszatérését a monarchia területére leghevesebben ellenezte.5 0 Hogy Albrecht viselkedésében István ellen régi hiűsági okok is közrejátszhattak, nincs kizárva, mert őt Olga nagyhercegnő, II. Miklós leánya, mint kérőt visszautasította, míg Istvánt szívesen fogadta volna férjül. Mint mondottuk, csak pár tiszt változtatta viselkedését Istvánnal szemben, habár Anders szerint (aki a szituációt mindenképpen szépíteni akarta) a dinasztia
