Századok – 1997

Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063

ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA 1067 között: „... ha ő ugyan Ausztriától távol él, minden, ami hazáját éri, nagyon is érdekli". Meg kell jegyezni, hogy István mindig nosztalgiával emlegette „hazáját", de korábban a „haza" szó alatt Magyarországot értette. A továbbiakban ezt a kifejezést az osztrák monarchiára alkalmazta, mintha Magyarország csak ténylegesen „Gross-Osterreich" egy része lett volna.2

1 A Schaumburgba kényszerült főherceg a dinasztiától kért. pénzbeli támogatást, mert a magyar forradalmi kormány magyarországi javait „árulás" miatt zár alá vette. A kért támogatást nem kapta meg — legalábbis jó ideig nem.2

2

Majd meg kellett ismerkednie unokaöccse, Ferenc József abszolutisztikus mentalitásával és „vaskezével", aki a dinasztia sem öreg, sem fiatal tagjait nem tartotta magával egyenrangúnak, hanem bennük csak alattvalóit látta. Visszatekintve a két Habsburgra, rá kell jönnünk, hogy Ferenc József unokabátyját, Istvánt mindig kritikus szemmel figyelte. így emlékezett jól arra, hogy mit mondott szüleinek gyóntató atyja, Columbus József az ő jelenlétében 1848. február 5-én: „Nagy baklövés volt, hogy István főherceg Magyarország nádorává lett téve, ő nagy hiúságával elront mindent."23 1848 Szilveszter napján János főherceg családjával együtt meglátogatta Istvánt Schaumburgban. Más vendégek már december 28-án megérkeztek, akik között ott volt Zsedényi udvari tanácsos is. A következő napokban bejárták Schaumburg rendkívüli szép vidékét. A környékbeli lakosság nagy ovációval fogadta a látogatókat. Kirukkoltak a faluk elöljárói és felvonultak a helyiségek nemzeti gárdái is. December 31-én Balduinsteinben hallgatták az évzáró misét, majd a Szilveszter-estét családi körben ünnepelték. 1849. január l-jén Limburgba ment az egész ünneplő társaság, ahol a püspöki misén vettek részt. János főhercegnek egyenesen Limburgból kellett Frankfurta visszatérnie, ahol mint birodalmi kormányzó a diplomáciád testületet és a nemzetgyűlés képviselőit kellett fogadnia. (A vendégségben töltött napokról Zsedényi a sajtóban számolt be.)24 János főherceg Frankfurtba visszatérve egy cseppet sem volt irigylendő helyzetben. A nemzetgyűlés többsége és a minisztérium, akikkel János eddig számolhatott, megoszlott, és Gagern elnök vezetésével már ősszel azok kerekedtek felül, akik azon fáradoztak, hogy Ausztriát Németországból kiszorítsák és a porosz királyt állítsák a birodalom élére.2

5

1848. október 27-én, tehát pont akkor mikor Windisch-Graetz csapatai a bécsi forradalom leverésével voltak elfoglalva, a frankfurti nemzetgyűlésben az ún. „nagynémetek" „a kisnémetektől" szenvedtek el vereséget a (jövendő) birodalmi alkotmány 2. és 3. pontja feletti szavazásnál. E két pontot a nemzetgyűlés fölényes többséggel fogadta el. Mit tartalmazott a birodalmi alkotmány két nevezetes pontja? A 2. pontja kimondta, hogy „a német birodalom egyetlen része sem egyesíthető más nem német országgal egy állammá"; a 3. pont pedig: „Ha (egy) német ország (land) egy nem német országgal, amelynek ugyanaz az államfője, (egyesül) úgy a két állam közötti viszony csak a perszonálunió alapelvei alapján jöhet létre". Ezeknek a paragrafusoknak az elfogadása komoly győzelem volt a „kisnémetek" számára. Schwarzenberg herceg az új osztrák miniszterelnök ellene fordult ezeknek a paragrafusoknak és Frankfurtnak november 22-én jelezte, hogy Ausztria a jövőben is egységes állam marad.26