Századok – 1997

Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063

1066 KOVÁTS ISTVÁN érkezett leveleket — állítólag — a főherceg személyesen semmisítette meg. Anders azon a nézeten volt, hogy neki a főherceget őriznie kell, mert annak élete nem volt könnyű: „... jucunda ducere oblivia vitae" és „in otio cum dignitate" kellett élnie, mint egy császári főhercegnek, aki egyben hűséges és odaadó alattvalója volt császárának.16 Gyakran ment a főherceg a faluban lévő postahivatalba és hozta el, illetve adta fel leveleit és élvezettel figyelte őrzőjét, Anderset, akit ő csak „Cerberus"ának nevezett, egyszer-egyszer ki tudta játszani. Később a kastélyban rendezett be egy postaállomást István, hogy a korrespondenciát ellenőrizhesse.17 István főherceg és Ferenc József császár Bécs eleste után 1848. október 30-át követően, Windisch-Graetz elérkezettnek látta az időt, hogy trónváltozást kezdeményezzen. Az ötlet, Ferdinánd császár leváltása, nem volt újkeletű, már a márciusi forradalom alatt, de főleg az udvar menekülése után Innsbruckba, gyakran felmerült az uralkodó cseréje. A tróncsere azért is volt szükséges, mert az udvar szerint az uralkodó a forradalomba erősen involválódott, s akadályt jelentett az uralkodó esküje, az áprilisi törvények szentesítése. A trónra a kijelölt trónörökös Ferenc Károly fia Ferenc József jöhetett számba — mert herceg Windisch-Graetz azt vélte, hogy „(Ferenc Károly) a forradalmi eseményekbe nagyon is belebonyolódott és a császártól kicsikart engedményekben nagy része volt". Most Ferdinándnak kellett — a dinasztia érdekéért áldozatot hozni és lemondani.18 A tróncsere ceremóniája, mint egy közönséges belső családi aktus az olmützi hercegérsek palotájában ment végbe. Sem az osztrák országgyűlés elnöke, Franz Smolka, sem a magyar nemzetgyűlés képviselői nem voltak arra meghíva. A magyal- országgyűlést meg sem lehetett hívni, hiszen október 3-án azt a király „feloszlatta", csakhogy ennek az alkotmányellenes királyi parancsnak a magyarok nem engedelmeskedtek. Annál erősebben volt a katonaság képviselve a híres triumvirátussal Windisch-Graetz, Jellasics és Radetzky által.1

9 Magyarország a törvényellenes tróncserét nem ismerte el, mert meg volt győződve, hogy Ferdinánd királyt úgy mondatták le és ahhoz a fikcióhoz tartotta magát, hogy V Ferdinánd Magyarország törvényes uralkodója továbbra is. Azt a kérdést nem is tárgyalták a magyarok, hogy Ferdinánd Ausztria uralkodója maradt-e. István és János főherceget nem hívta meg az udvar a trónváltozási ünnepségre és állítólag ezek a főhercegek nagyon meg voltak lepve. István és János közösen megtárgyalták az esetet és levélben üdvözölték a dinasztia új fejét. Az anyacsászárné, Zsófia főhercegnő, boldog véleménye szerint, az új császár imponált a két meg nem hívott főhercegnek 2

0 István főherceg a tróncsere után nyíltan az udvar oldalára állott. Hivatalosan elbúcsúzott házi huszárezredétől, a Nádor-huszároktól — de csak a sajtó útján —, és felszólította a legénységet, hogy Windisch-Graetzhez álljanak át. Levélben fordult Windisch-Graetzhez, melyben tiszteletét fejezte ki és azt kívánta, hogy magyarországi működése a dolgoknak jó fordulatot adjon. Hasonló levél ment Schwarzenberg herceghez, az új osztrák miniszterelnökhöz. Neki azt írta többek