Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1055 Nem a lengyel felkelés kényszerítette mindezt elő a lelkemből. Már régóta bennem volt, és beszélnem kellett volna. De a Harang [mármint Herzen lapja a Kolokol] megzavart, megzavart az orosz mártírok szeretett neve, Herzen bájos szelleme, nagylelkűsége, Bakunyin hősiessége."179 És hiába hangoztatta Michelet: „Vivát Polonia! És pusztuljon a szívtelen birodalom! nem az orosz nemzet, mert fog akkor élni Oroszország", Herzen megharagudott — mint ő mondta — a „Legendák" miatt.180 Amit saját magáról olvashatott, kemény csapás lehetett. Hiszen válasz lehetett arra, amit 1851. november 7-én ő írt francia barátjának: „Mi vagyunk az utóvéd avantgarde-ja, nekünk oroszoknak nincs más mit tenni, mint Pesztyel, Muravjov, Bakunyin példáját követni."18 1 És eszébe juthatott az is, amit 1851. november 27-én még Proudhon írt neki, beszámolva Michelet-vel folytatott beszélgetéséről, melynek során Herzen vitairatáról is szó esett: „A szív emberei megértik egymást Európa egyik végétől a másikig..."182 Olyannyira, hogy 1861-ben Michelet lelkesen gratulált Herzennek „Az orosz világ és a forradalom" című írásához.18 3 A régi barátságból azonban még maradt valami. Igaz, Michelet-nek a természetet dicsőítő könyveit nem szerette Herzen. 1851 őszén anyja, kisebbik fia odaveszett egy hajóbalesetben, félévre rá felesége is elhalálozott.184 Talán ezért is gyűlölte meg a természetet; mint Michelet-nek írta 1851 novemberének végén: „A fizikai világ félig szervezett káosz, konszolidált rendetlenség, vak, részeg, stupid és értelmetlen tántorgás."18 5 Jó másfél évtized múlva mintha újra vissza akart volna térni Herzen az 1850-es évek párbeszédéhez. 1868 februárjának elején újra Nizzából írt, keserűen jelezve, hogy nyilván nem tetszett neki az, amit a Kolokolhan írt. Még keserűbben tette szóvá az oroszellenes francia cikkeket, melyek egyikét a Michelet-vel már-már vetekedő történetíró, Henri Martin tette közzé. Az elhatalmasodó oroszellenesség miatt Herzen így intett: „Nem lehet úgy bántalmazni nyolcvanmilliós népet, anélkül hogy ismernék [...] Ez pontosan ugyanaz, amit Önnek mondtam az 1852-ben megjelent hosszú levelemben; ez az a gondolat, amelyet francia, angol, német, orosz írásainkban fellelhet. Vagy barátaimmal együtt mániákusak vagyunk, vagy van ebben valami kis igazság, egy csíra, egy punctum saliens,"186 Néhány nap múlva pedig így fakadt ld Herzen ugyancsak Michelet-nek: „Az orosz birodalom borzalom, abszurditás, amerikai federációvá kell válnia. Ez a kívánságunk és reményünk. De haladhat-e ebbe az irányba olyan Európával szemben, amely hátrál, abszurdabb mint Oroszország, tetőtől talpig felfegyverkezett, elárulván a haladást tudatosan és előre megfontoltan." Herzen megint csak régi vitájukra utalt, amikor hangsúlyozta, hogy Michelet nagyobb történész annál, hogysem elítéljen egy népet, anélkül hogy elmélyedne annak helyzetében, ugyanakkor szemrehányásként is tette szóvá hitvallását: „Mi bizonyságot tettünk a lengyel ügyben, és éppen ez oldja meg nyelvünket. Inkább vállaltuk azt, hogy elveszítjük befolyásunkat és népszerűségünket, semhogy elhagyjuk szerencsétlen barátainkat. Mi szerettük az igazságot, és megmondtuk ezt. Az igazság a mártíromság fölött áll."187 Szinte jelképszerű, hogy ez az utolsó Michelet-hez intézett Herzen levél, amely ránk maradt. Abban is van valami szimbolikus, hogy Herzen lányával együtt olvasta „A francia Forradalom történeté"-t, amelyet „a nagy kataklizma legköltőibb" megjelenítésének tartott, és Danton bukásának ol-
