Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

1052 MISKOLCZY AMBRUS órán keresztül — elbeszélgettek Oroszországról.16

2

Michelet olvasta „A forradalmi eszmék fejlődése Oroszországban" című művet is. De ennek és a michelet-i legendák összehasonlításának a nyomán az eredmény nem egyértelmű: inkább zavarta, mint segítette a francia történetírót.16

3

Nem hivatkozott orosz barátjára. Csadajev éles Oroszország-kritikájának ismertetésekor kifejezéseket vett át.16

4

Herzen szemlélete azonban nem hatott rá mélyebben. Igaz, Puskinról bővebben írt az orosz legendában, Bakunyinról is — akit tisztelt és olykor valósággal bálványozott bátorsága és elszántsága miatt —, kapott tőle adatokat, melyeket felhasznált, de még jegyzeteiben sem emelte ki Herzen érvelésének lényeges mozzanatait, legfeljebb benyomását vetette papírra: „Herzen ellen - nagyszerű és gyűlöletes kommunizmus."165

Egy másik feljegyzésében már bővebben fejtette ezt ki 1855-ben: „Herzen ellen. Ne hagyjuk magunkat megcsalatni a szavaktól, a látszatoktól. A mi szocializmusunk az akarat szocializmusa, nem az önök akaratlan szocializmusa. Ez utóbbi a dolgok kezdete, és nem tudta magát megvédeni, leigázták és abszorbeálták. A miénk befejezés. Az önöké lelki kimerüléssel jár, a miénk az erő és az akarat növekedésével: ez az önmagát legyőző individualizmus."166

Ettől függetlenül Herzent a legnagyobb orosz írónak tartotta.16

7

Oroszország számára nem látott kiutat. Jegyzeteiben így írt: „egész Oroszország lentről a csúcsig, a jobbágytól a cárig hamis és kettős, önmaga ellenében megosztott. Itt van a mártíromság. Az orosz kettévágott halott." Igaz — Michelet azt is hozzátette —, hogy a dekabrista Pesztyel és Muravjov, majd Bakunyin kísérlete, hogy megmentsék Oroszországot és Lengyelországot „az emberiség dicsősége". De „hatástalan kísérletek", mert: „A nehézség csak nagyobb, az egyéni heroizmus, Herzen erőfeszítése ellenére, hogy (Londonban) Lengyelország tűzhelyén fellobbantsa az orosz szikrát."168

De a nyilvánosság előtt erre az érdemre nem tért ki. Herzen és Michelet kapcsolatát bonyolítja az is, hogy az orosz emigráns a lelke mélyén azért jobban elfogadta francia barátja állításait, amint azt könyvei tanúsították. 1853. április 11-én keserűen írta V Pecsorinnak: „A mai élet melankóliája, az alkony, az átmenet, a sejtelmek melankóliája. Földrengés előtt nyugtalanok az állatok. Mégis minden nyugodt. Egyesek minden erővel fel akarják tépni a jövőre nyíló ajtót, másokat erővel sem lehet a múlttól elszakítani, az előbbiek a jóslatok, ez utóbbiak az emlékek bűvkörében élnek. Egymás gáncsolásán munkálkodnak, és a mocsárba rántják egymást. Emellett van még egy másik világ: Oroszország. Alapját kommunista nép alkotja, mely még alszik, fölötte olyan művelt emberek vékony rétege él, akik Anyegin szintjére jutottak, a kétségbeesés és emigráció az osztályrészük, az Ön és az én sorsom. Keserű dolog ez. Annak a körülménynek vagyunk az áldozata, hogy nem jó időben jöttünk a világra." Herzen szerint Nagy Péter óta Oroszország története a nemesség és a kormányzat története. „A forradalmi fermentum a nemességben és általa hat; Oroszországban nincs más fényes és életteljes cselekvési tere, csak az irodalom, ott fedeztem fel én is. Volt bátorságom azt állítani (Michelet-hez írt levelemben), hogy a művelt oroszok a legszabadabb emberek, a tagadásban pedig messzebb mentünk, mint például a franciák. Minek a tagadásában? Természetesen a régi világéban."16

9