Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1051 háborúkat vív. Más kérdéseket kell megoldania, más küzdelmeket kell folytatnia, - de ő akarta. Ez vezeklés." [...] „Mindenesetre ez a háború a szláv világ Introduzione maestosa e marzialeja az egyetemes történelembe és a régi világ marcia funebreja."15 5 Ez a háború az éppen folyó krími háború volt. Oroszország úgy vágott neki, hogy az Aja Szófia tornyáról leveri a félholdat és a keresztet tűzi ki. Herzen, aki a napóleoni háborúk orosz győzelmeinek légkörében nőtt fel, azt hitte megint Oroszország diadalmaskodik, hiszen a két román fejedelemséget már-már elfoglalta. Csakhogy hamar kiderült az orosz számbeli erő nem tudta ellensúlyozni a fejlettebb nyugati haditechnikát. Oroszországot kegyetlenül megalázták. A Duna torkolatától északra fekvő területeket visszaadták Moldvának, a Fekete-tengeri hegemóniáját is megtörték. A Bizáncot magába foglaló nagy szláv birodalom álom maradt. Arra, hogy Oroszország az új világ ígéretével és valóságával hasson, még várni kellett. Herzen sem igenelte volna azt, amilyen formában megvalósult, éppen nyugati műveltsége miatt nem. Viszont érvelésének logikája erre mutatott, és ezért 1917 után ki lehetett adni összes műveit. így lehetett Herzen egyrészt a csak etikai kérdések iránt érdeklődő kontesztáló értelmiségi prototípusa,156 másrészt már-már Lenin előfutára,15 7 és mindenekelőtt az orosz populizmus megteremtője, aki bizalmatlan a demokráciával szemben, az oroszországi szocializmus autonóm fejlődését vallja, hisz a faluközösségben és az új típusú forradalmár megteremtésének szükségességén fáradozik.15 8 Mi lehet a magyarázata annak, hogy Herzen híres emlékirataiban nem írt bővebben a maga 1851-i vitairatáról és a Michelet-vel való barátságáról sem? Vajon a Michelet-vel való kapcsolat olyan fájó emlék maradt, amelyet igyekezett elfelejteni? Valószínú. A magyarázat első lényeges mozzanata: Herzen tanult Michelettől, Michelet viszont végül is nem tanult semmit Herzentől. És ez azért volt fájdalmas, mert a krími háború alatt még nem úgy tűnt, hogy az orosz emigránnsal való vita nyomtalanul múlik el. Amikor Herzen ismertette Michelet „Reneszánsz"-át, akkor külön kiemelte, hogy a szerző „elvetette saját nemzeti szempontját", szakítani tudott a kereszténységgel, mint „pozitív vallással", és végül a recenzens elégedetten nyugtázta: „Hogy milyen mélyen és világosan érti most — a mi baráti polémiánk után — a mi helyzetünket, mindennél jobban mutatja nagyszerű levele." Michelet ugyanis olyan nyílt levelet írt Herzennek az ő éppen akkor induló „Sarkcsillag" című lapjába, amelyben Kelet és Nyugat szövetségéről szólt, Keletet „békés tolmács"-ként állítva Európa és Ázsia közé. És ami nem kevésbé hathatott az a következő kitétel: „Most maguk a legegyszerűbb emberek is kezdik felismerni, hogy Oroszország felszabadítása az egész világ felszabadításának elengedhetetlen feltétele."159 (Érdekes, hogy Herzen a fordításkor — feltehetően — módosította Michelet levelét, amelynek csak fogalmazványát ismerjük. íme Kelet meghatározása a fogalmazványban: „Kelet a szent és nagy Oroszország ellenállása az őt kínzó fattyú kormánynak."160 Herzen lapjában oroszul a következő áll: „Kelet - a szent Oroszország szenvedőleges ellenállása az idegen kormányzatnak".)161 Herzen talán nem vitairatával hatott elsősorban Michelet-re, hanem személyes varázsával. Nemcsak leveleztek, olykor hosszan — 1851. június 19-én két
