Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1049 forradalmi eszmék fejlődése Oroszországban" még inkább arról szól, hogy miért borzalmas Oroszországban és Európában élni.14 4 Amikor részletes képet adott az orosz irodalomról, akkor — az az érzésünk, hogy — egyrészt saját kétségbeesését akarta igazolni az egész orosz világ kozmikus kétségbeesésével, másrészt a tehetségek felmutatásával, reményt akart nyújtani. Bár végzetesnek tartotta, hogy Nagy Péter oly radikálisan és végzetesen szembeállította a nemességet a parasztsággal, és nem kételkedett, hogy ennek eredménye társadalmi forradalom lesz,145 elvetette a szlavofflek Péter- és nyugatellenességét, hangsúlyozva, hogy a nyugatosok „nem akarják a német rabszolgaságot szláv-ortodoxszal felcserélni, hanem szabadok akarnak lenni".14 6 A szlavofilek — hangsúlyozza Herzen — összecserélik az egyéni szabadságot az önzéssel, a lehetőséget a valósággal. A szocializmus azonban biztosíthatja a két szemben álló tábor együttműködését is. Az új világ alapja a község: a falu- és földközösség lehet. Michelet lengyel legendája arra kényszerítette Herzent, hogy alaposabban nézzen szembe azzal a meghasonlással, amely Oroszországban a Nyugathoz való viszony értékelésekor keletkezett, és még inkább szembe kelljen néznie azzal, hogy Európa két része miként viszonyulhat egymáshoz, és ezt a nyugati olvasónak kelljen elmondani, nyelvileg és gondolatilag is érthetően. Michelet-hez írt „leveléében átvesz néhány fordulatot előző művéből, megpróbálja azokat bővebben kifejteni, de a polemikus indulat óhatatlanul elragadta. Európa két részének viszonyát 1854-ben próbálta tisztázni Lintonhoz intézett leveleiben: „Oroszország és az óvilág" — címével is programszerű —• művében. A mindent megoldó szintézis: a nemesi-populista szocializmus credója ez: „A szocializmus mindannak a tagadása, amit a politikai respublica megőrzött a régi társadalomból. A szocializmus az ember vallása, földi vallás, ég nélkül: kormányzat nélküli társadalom, a kereszténység kiteljesedése és a Forradalom megvalósulása. A kereszténység emberfiát csinált a rabszolgából, a Forradalom felszabadította, állampolgárrá tette, a szocializmus embert akar (mert az államnak kell függnie az embertől, és nem az embernek az államtól). A kereszténység Isten fiát mutatta fel eszményként az emberek fiának, a szocializmus tovább megy: a fiút nagykorúnak nyilvánítja... és mint ilyen, az ember több akar lenni Isten fiánál, önmaga akar lenni."14 7 Kereszténység és Forradalom viszonyának értékelése csak részben emlékeztet Michelet forradalom-vallására, hiszen ez utóbbi nem egyszerűen a kereszténység meghaladását, hanem annak tagadását is hirdette. Herzen akkor léphetett volna ki a michelet-i diskurzus Prokrusztesz ágyából, amikor Amerika felé fordította figyelmét. Amerikát az európai fejlődés folytatásának tartotta, és mint hangsúlyozta semmi másnak, csak ennek. Ugyanakkor a nagy méretű bevándorlással „Amerika megmentette Európát".148 Európa így mehetett át a Reformáció és a Forradalom korszakán. De megtorpant a harmadik küszöbnél, és ez a szocializmus. Most már „a forradalmár nem hugenotta, nem protestáns, nem liberális; Munkásnak hívják".14 9 Herzen szerint két Európa áll egymással szemben minden államban, városban és tanyán. Nem a fizetett kémek a cár igazi ügynökei, hanem azok, akik a gothai almanachban szerepelnek: „fatális szolidaritás köti össze a
