Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1047 franciák istenítik a zsarnokot, az orosz „szabad emberek" nem teszik ezt. „Mi engedelmeskedünk a nyers erőnek, rabszolgák vagyunk, mert nincs eszközünk a felszabadulásra, mégis az ellenkező táborból semmit sem fogadunk el. Oroszország sohasem lesz protestáns. Oroszország sohasem lesz juste-milieu. Oroszország nem csinál forradalmat csak azzal az egyedüli céllal, hogy megszabaduljon Miklós cártól, és hogy győzelme ára ne legyen más, mint cár-képviselők, cár-bíróságok, cárrendőrség, cár-törvények." Herzen úgy akarta Oroszország és Európa viszonyát meghatározni, hogy mégse távolítsa el őket egymástól, a különbségek felmutatásával ne emeljen közéjük válaszfalat. Európa egységét nem vonta kétségbe, sőt az egymásrautaltság felmutatásával próbálta ellensúlyozni az egyoldalú oroszellenességet. 1848 előtt — hangsúlyozta — Oroszországnak „önmaga nevelésével kellett foglalkoznia". A cár ezt észrevette, az egyetemekre sújtott: „Oroszországot el akarta szigetelni Európától, meg akarta ölni a civilizációt." A küzdelem nem dőlt el: „Oroszország jövője nemcsak önmagától függ, egész Európáéhoz kapcsolódik. Ki tudná előre megmondani a szláv világ sorsát, ha a reakció és az abszolutizmus legyőzik az európai Forradalmat? Talán elpusztul a szláv világ, ki tudja? De akkor Európa is elpusztul... Es a történelem Amerikában folytatódik..." Herzen brosúrája nem juthatott el a francia olvasókhoz. A szerző 1855-ben úgy nyilatkozott, hogy a francia kormányzat nemcsak betiltotta, hanem a marseille-i vámnál „ellopta", azaz lefoglalta a Franciaországba szánt példányokat. (És vadásztak is e brosúrára, Carl Vogt genfi emigráns el is panaszolta Herzennek, hogy Nizzából jött könyvküldeményét emiatt alaposan feltúrták és megkárosították. 130 Oroszországba el sem juthatott - panaszolta Herzen.) 131 Nem is ismerünk egyetlen példányt sem az első kiadásból.132 Néhány példány azonban eljutott Franciaországba. Michelet-nek is volt. A lap, amely a lengyel legendát közölte, Herzen írásából is közzétett néhány részletet „Az orosz nép" címmel. 1853-ban Londonban a lengyel legendát újra kiadták angolul, de az angol fordító, W Linton csak azért tette, hogy alkalmat adjon Herzen válaszának a megjelentetésére, amire csak 1855-ben kerített sort.133 1853. augusztus 20-án az orosz szerző is kérte angol barátját, hogy a lengyel mellett az orosz legendát is fordítsák le, és azokkal együtt közöljék az ő vitairatát is.13 4 Annál is inkább kérhette ezt, mert amikor megírta brosúráját, akkor azt egyik legjobb művének tekintette,13 5 és aztán büszke volt arra is, hogy „az európai és észak-amerikai radikális sajtó élénk együttérzéssel fogadta".13 6 Különös azonban, hogy Herzen emlékirataiban nem is nagyon említette ezt a polémiát, míg Proudhon magatartását hosszan elemezte és Kossuthról is egy egész fejezetet írt. Márpedig Michelet sokat jelenthetett Herzen számára. Láttuk ellene írt saját brosúráját is sokra tartotta. Később megváltoztatta volna véleményét? Elfeledkezett volna erről a vitáról? Herzen 1847 januárjában telepedett meg egy időre Párizsban, de őszre már némileg elege lehetett a párizsi életből, a telet Olaszországban töltötte.137 Mindenesetre Michelet Collège de France-i népszerűsége imponálhatott neki, bár ma-
