Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

1044 MISKOLCZY AMBRUS nelembe, következésképpen nincs nyájnép és kizárólagosan választott nép. Nem lehet valaki olyan vak és háládatlan, hogy ne értse meg Franciaország hatalmas szerepét, amelyet Európa sorsában játszik, de engedje meg nekem Uram, hogy megvalljam, nem tudom elfogadni önnel, hogy Franciaország abszolút feltétele, sine qua по пул lenne a történelem menetének. A természet sohasem játszik meg csak egyetlen kártyát." Herzen számára a legsúlyosabb vád az volt, hogy Michelet a kommunizmust és az erővel kivitelezett földfelosztást tartotta a cárizmus alapjának. Márpedig az orosz birodalom felülről és nem alulról építkezik - foglalható össze az ellenérv. „A kérdéses nemzet egyáltalán nem változatlan." A cári birodalom építménye állandóan változik. Amikor Michelet azt állítja, hogy az orosz állandóan lop, hazudik, és ilyen a természete, akkor csak urait csapja be, mert — mint Hegel mondta — a csel irónia a nyers erő ellenében. Ugyanakkor Herzen egyetért abban, hogy az orosz paraszt irtózik a földtulajdontól, passzivitása kétségbeejtő, de ez a paraszt „sohasem hitt a földesúri jogokban, a bíráskodás igazságosságában, a közigazgatás méltányosságában. Két évszázad óta nem más a léte, mint süket, negatív ellenállás a dolgok jelen rendjével szemben". Nem Miklós cárt tisztelik az orosz parasztok. A cár eszméje „absztrakt eszme, mítosz", a cár „Gondviselés, bosszút áll, igazságot szolgáltat a népi képzeletben". A cár után a papságnak lehetne még befolyása. „A magas klérus képviseli egyedül a kormányban a régi Oroszországot; a klérus sohasem vágta le a szakállát; és így a nép oldalán maradt. A nép bízik a szerzetes szavaiban." Csakhogy a papok nem foglalkoznak a néppel. „A pópa kapzsisága, részegeskedése, a rendőrséggel való szoros kapcsolatai miatt elvesztette minden befolyását. Itt is a nép még az eszmét és nem az embert tiszteli." Herzen ugyanakkor mintha ellentmondana saját magának: „A cáron és a papságon kívül a társadalom és a közigazgatás minden eleme idegen a néptől, radikális ellensége. A paraszt a szó szoros értelmében törvényenkívüli, a bíróság egyáltalán nem pártfogolja". A paraszt régies nyelvet beszél, a bíró „majdnem érthetetlen modern bürokratikus" nyelven szól és ír, „nyelvtani hibákkal". A hivatalos világgal szemben Herzen fokozatosan vezet be a paraszti ellenvilágba, amelynek alapsejtje: a község. „Az orosz nép csak községi életet élt, jogait és kötelességeit csak a községgel és tagjaival szemben érti. A községen kívül nem ismer kötelességet és csak erőszakot lát." Őszintén hazudik a bírónak, mert: „A nép az intézményeket csak akkor becsüli, ha azokban a joggal és igazsággal kapcsolatos saját fogalmait ismeri fel." A földfelosztással kapcsolatos nézeteltéréseket is hamar megoldják egymás között. Ha kézművesek társulnak, azok is egymás között intézik el ügyes-bajos dolgaikat. Paraszt — hangsúlyozza Herzen a belső szolidaritás példájaként — sohasem jelentett fel valakit, mert szektás, még ha ortodox, akkor sem teszi. „Az orosz paraszt erkölcse ösztönösen és természetesen kommunizmusából fakad, mélyen nemzeti, az a kevés, amit az Evangéliumból ismer, ebben erősíti meg, a kormányzat és a földesúr tényleges igazságtalansága még jobban köti szokásaihoz és községéhez." Herzen a faluközösség mellett tett hitet: „A község mentette meg a nép emberét a mongol barbárságtól és a civilizátor cárizmustól, az európainak álcázott földesúrtól és a német bürokráciától; a községi