Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1043 létezőt fogadta el: „Úgy tűnik nekem, hogy mindegyik germán-latin nemzet azért szükséges része az európai világnak, mert létezik, és nehéz lenne bizonyítani, hogy bármelyikük azért létezik, mert szükséges. Már Arisztotelész megkülönböztette az előzetesen létező szükségszerűséget az utána létezőtől. A természet elfogadja a kész tények fatalitását, de a megvalósítható tények lehetősége változó és állandó mozgásban van. A szláv világ csak ezen az alapon követelheti egységét, annál is inkább, hogy egyetlen fajból áll." Nem valamiféle hatalmas birodalomra gondolt Herzen. „A centralizáció nem fér össze a szláv szellemmel; a federáció viszont természetéből fakad. A szláv világ igazi történeti léte akkor kezdődik, ha szabad és önálló népek társulásaként csoportosul és kötődik össze. Múltja csak a készülődés, növekvés és megtisztulás szempontjából értékelhető. A történeti államformák sohasem feleltek meg a szlávok nemzeti eszményének, amely bizonytalan, ösztönös, ha tetszik, de éppen ezáltal nyitott a jövőnek, egyedülálló vitalitással." Példa erre a történelem, amelyet „meglepő apátiával" fogadtak. Erővel kényszerítették a szlávokat a kereszténységre, nyolc évszázados németes veretű civilizációjukat is a külföld kényszerítette rájuk. „Ami a nemzeti szellem gazdagságát illeti, elég ha Lengyelországra tekintünk, az egyetlen szláv népre, amely egyszerre tudott erős és szabad lenni. A szláv világ felszíne nekem heterogénnek tűnik. De fiziológiailag, etnográfiailag homogén nép pihen a lovagi, liberális és katolikus Lengyelország, valamint az alávetett és bizánci cári Oroszország felső rétege, a szerb vajda demokratikus uralma, az II-liriára, Dalmáciára és a Bánságra nehezedő osztrák bürokrácia, az oszmán alattvalók pátriárkájának hatalma és a montenegrói vladika áldása alatt." Idegen hódító faj viszont nem vetett szlávokat szolgaságra. Csak függőségi viszonyba kerültek. Ilyen volt a tatár uralom jellege is. Herzen pánszlávizmusa demokratikus jellegű. Nem akarja erővel egyesíteni a szláv népeket. Bízik azok közeledésében. A cári pánszlávizmust szerinte eltévelyedettek hirdették, vagy olyanok, akiket megvásároltak. Az viszont, hogy morális érzék hiányával jellemezte Michelet az oroszokat, akik nem tudják, mi a jó és igaz, szíven ütötte Herzent. „Ezen szavaknak — fejtegette — nincs abszolút és mindenki számára kötelező értelme. Ami jó és igaz a régi Európában, az hamis és nem igaz a születő Európában. A népek, Uram, a természet termékei, a történelem az állati fejlődésnek haladó folytonossága." Etikai kategóriákkal nem jellemezhető, nincs „hazugság nép" - hangsúlyozta Herzen, aki — úgy látjuk — a korábban általa is vallott hegeli Világszellem előre vivő erejét a természet önmozgásának spontaneitásával helyettesítette: „A természet nem teremt mást csak azt, ami az adott feltételek között megvalósítható, azt hajtja előre, ami létezik, szent agitációjával, alkotó nyugtalansággal, az önmegvalósítás olthatatlan szomjával; mindennek, ami él állandó és közös a vágya. Egyes népeknek lehet a léte történelem előtti, a másoké történelmen kívüli, de valamennyien, ha egyszer belépnek a történelem egy és oszthatatlan folyamába, akkor az emberiséghez tartoznak, és az emberiség egész múltja hozzájuk is tartozik. A nagy történelemben, azaz az emberiség aktív és haladó részében eltűnik az arcszög és az epidermisz arisztokráciája. Aki nem ember, nem lép be a törté-