Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
1040 MISKOLCZY AMBRUS szág",11 7 mostohább viszonyok között. Az idegen és ellenséges másság megtestesítője: Oroszország. c. Az orosz legenda és Alekszandr Herzen A lengyel legenda az orosz legenda bevezetőjeként is készült, de ez utóbbi már csak a lengyel parafrázisa lehetett. Az alapgondolatot nem is tudta mélyíteni, csak narratív elemekkel ékesíteni. A francia forgatókönyv természetesen csak ittott érvényesült. Például, amikor az orosz tiszteket felszólította Michelet: „Térjetek meg a természethez!" Fordítsák figyelmüket „a déli sivatag" felé, népesítsék be a Fekete-tenger mellékét, a „krími paradicsom"-ot. Támogassák Lengyelországot, mely „megbékíti Önöket Istennel és Európával".11 8 Nehéz eldönteni, hogy a cár iránti patologikus gyűlölete Michelet éleslátásának megnyilvánulása vagy éppen azt homályosította el. Hiszen —tudjuk —politikailag egyetlen célpont kijelölésével lehet mozgósítani, és ezt Michelet nyilván tudta vagy ösztönösen érezte. Ugyanakkor — szintén tudjuk — ez az egycélűság mániákus stílusgyakorlattá teheti az írást. Michelet érezte ezt. Ezért egyéni életsorsokat is bemutatott. És nemcsak az értelmiségiek, hősök, arisztokraták élete érdekelte. Elsőként szólt a francia írók között „az orosz lélek titká"-ról.11 9 És ebbe a titokba, akár a majdani nagy orosz írók egy kisember hányattatásainak bemutatásával vezetett be. Hőse Kátya, aki négyéves korában társaival játszott a tó partján, amikor a kormányzó felesége egyszerűen mint valami macskát felszedte a hintójába, hazavitte, hogy lányának Játékszere" legyen. A kis cselédet, akit úgy kínozgattak, mint gonosz gyerekek az állatokat, aztán hosszú évek múltán Párizsba vitték, és mikor megunták, kitették az utcára. Szerencséjére jótevőre akadt, szobalány lett egy jómódú családnál. A történet csattanója: Kátya egyszer véletlenül — időközben elszegényedett — hajdani orosz úrnőjével találkozott, és minden megtakarított pénzét neki adta. Michelet, aki maga is látta Kátyát, a következő következtetéseket vonta le: „Oroszország kínszenvedés"; Oroszország „szívszaggatás", az eredmény: „megtört szív"; az állam távoli álom az orosz ember számára, akinek csak a közösség létezik; a vallási érzés külsődleges; a tulajdon nem érdekli, ha tulajdonos lesz, rögtön visszatér a kommunizmushoz, „az egyetlen orosz eszme és érzelem a család".12 0 Michelet önmagát ismételte, amikor azt fejtette ki, hogy kínszenvedés a hadsereg is, benne mindenki elítélt: a tiszt és a közlegény egyaránt. Kínszenvedés Szibéria, amely szerinte a Visztulánál kezdődik, és „a legnagyobb veszély, hogy az ember halála előtt meghal".12 1 Ugyanakkor hősökre is talált Michelet: a dekabristákra. Úgy írt róluk, hogy azt a benyomást kelthette, ezek már-már megváltják Oroszországot. De mégsem, mert az ő történetük is csak a birodalom borzalmas Janus arcúságát példázza: Nyugat felé lágyan tekint, Kelet felé fordul viszont az igazi arc, a mongol barbárságé.12 2 Lengyelország kivégzése és a cár borzalmas pápai világhatalmi törekvései miatt nem nyerhet feloldozást. Hiába ment a cár 1846-ban Rómába, hiába hallgatott a pápa a lengyel és orosz mártírokról. „Franciaország nem fog hallgatni. Beszélni fog a maga helyén. Az Űj Egy-
