Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1033 terséges német katonai intézmény. „Az orosz eszme [...] nem ismeri a jogot, a nemzetek anyját." Ugyanakkor Oroszország is érzi, hogy Lengyelország „minden reménye", „emlékezik a testvériségre", „és ezért fogja Isten megmenteni".8 6 De milyen is ez a Lengyelország? A 18. században maga volt a jóság. A lengyelek olyan jók voltak, hogy a bíróságok csak cigányokat és zsidókat ítéltek el - Michelet szerint, aki egyébként nem volt antiszemita, de a bizonyítás hevében, nem vette észre, mit ír. A respublica alatt tízszer kevesebbet adózott a lengyel jobbágy, mint most a század derekári. És akkor mi lehetett Lengyelország bűne? - kérdi a Mester, aki szerint „az ábrándos szellem, a (hamis vagy valós) nagyság szelleme". „Minden ember király volt" a maga birtokán, bőkezű, vendégszerető és ami a baj kűtfeje lett: nemtörődöm. Intézőikre, gazdatisztjeikre hagyták a gazdaságukat, ezek pedig sanyargatták a jobbágyokat. A közügyek irányítását viszont „a római papok, a jezsuiták" kaparintották meg, akik elidegenítették a görög rítusú kozákokat, mire ezek az oroszokhoz álltak. Lengyelországot mégis „fennkölt nagylelkűség" jellemzi. Hiszen: „Lengyelország Európa elé állott Magyarországgal és a szlávokkal, a dunai románokkal megmentette az emberiséget." Míg Európa békében élhette világát „a lengyelnek, a magyarnak egész életében őrt kellett állnia". És még önként, saját elhatározásból, saját akaratból harcoltak. „Lengyelország történeti fejlődésében olyan kormányzat felé látszott haladni, amilyet még nem látott a világ, a spontaneitás, a jóakarat kormánya felé." A nemesség minden — a régi nagylelkűségre rácáfoló — kasztszelleme ellenére az önfeláldozás talán egyedüli példáját mutatta fel -Michelet szerint, aki a francia háládatlanságot is hangsúlyozta:. Franciaországért is vérét ontotta, és békéiben mégsem említették Lengyelországot, sőt Napóleon „háromszor akadályozta meg nemzetiségük restaurációját", a lengyelek mégis messiást csináltak belőle.8 7 A lengyel idillel, amelyről kiderül, hogy mégsem olyan idillikus, az orosz valóságot állította szembe Michelet. Azt hangsúlyozta, minden fontosat elolvasott Oroszországról, hogy aztán egyetlen szóban találja meg mindennek magyarázatát. Ez a szó: a kommunizmus, „maga az orosz élet". Fejlődésképtelen, alacsony termelékenységű földközösség. A család erős, mert a gyermek több földet jelent, ha újraosztják a határt. „Természetes élet, a szó aljas értelmében, mélyen anyagias": „Fizikai szerelem és pálinka, a gyermekek végtelen nemzedéke, mely elhal és melyet újjáteremtenek, íme ez az orosz jobbágy élete." Félnek a tulajdontól, hiszen „a földbirtokos tönkremegy, a kommunista nem mehet tönkre, nem lévén semmije".8 8 Állati, törzsi lét. „Oroszországban minden illúzió és hazugság." Az oroszoknak vannak szeretetre méltó tulajdonságaik: szelídek, jóbarátok, gyöngéd szülők, emberségesek, jótékonykodók, de: „Csak az őszinteség, az erkölcs hiányzik belőlük teljességgel."8 9 Lopnak mindenütt, fent a társadalmi hierarchia csúcsain pedig önkényeskednek. Lengyelországot is a hazugság politikájával számolják fel. A cár, ill. cárnő a vallásszabadság hazug propagandájával mozgósított, de emellett még spartakuszi jelszavakkal ingerelte a parasztokat polgárháborúra. A lengyel alkotmány védelmének ürügyén pedig megakadályozta a kormányzat megerősödését. „Oroszország maga a kolera."90 Ezt azért is hangsúlyozhatta Michelet —
