Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
1034 MISKOLCZY AMBRUS aki megtapasztalta a 30-as években a járvány pusztítását —, hogy érzékeltesse mennyire ellenállhatatlan volt az orosz hatalmi terjeszkedés. Kosciuszko erkölcsi nagysága — Michelet megjelenítésében — nemcsak a cári politikával állt kiáltó ellentétben, hanem Napóleon cinizmusával is. Franciaországi emigrációjában világosan megmondta az őt felkereső lengyeleknek, hogy „Franciaországban reménykedjenek, és ne a császárban". Nem is volt hajlandó a császár szolgálatába szegődni, akinek „hibái miatt Franciaországnak bűnhődnie kellett". Amikor aztán az oroszok elfoglalták Franciaországot, Kosciuszko személyes fellépésével megakadályozta egyik falu felprédálását, az orosz megszállók zarándokként keresték fel, a cárnak pedig megmondta: a régi Lengyelországot vissza kell állítani a Dnyeperig terjedő határaival. Aztán ahogy megöregedett, már csak a szegényekkel és a gyermekekkel érintkezett. Bármennyire is elmarasztalta Michelet Napóleon háborúit, akarva-akaratlan érzékeltette, hogy a lengyelek öntudatát megerősítették, pontosabban az, hogy részt vettek bennük, sőt ennek köszönhetően még az egyenlőség eszméje is erősödött. Hiszen „minden lengyel az európai köztudatban nemes". Ugyanakkor „O-roszország tudtán kívül az egész nemzetet lovagi renddé emelte". Sőt, neki köszönhetően született valami egészen új összetartó erő: „testvériség a fájdalomban és egyenlőség a mártírságban". így: „Ha Oroszország fel akarta volna éleszteni és meg akarta volna erősíteni a lengyel nemzetiséget, pontosan ezt kellett volna hogy tegye, amit megsemmisítésére tett." Lengyelország — két részből: Litvániából és Lengyelországból álló — egysége kétféleképpen erősödött meg. Egyrészt az azonos helyzetben ható fájdalom, másrészt a múlt dicső emlékei révén. Lengyelország Franciaországhoz hasonló homogén állam, az említett két fél között kisebb a különbség, mint Észak- és Dél-Franciaország között. „Ezzel szemben azok az országok, amelyek felosztották, heterogének és mesterségesek; Poroszország mozaik, Ausztria karikatúra, Oroszország monstrum." Ez utóbbi — hangsúlyozza Michelet — olyan, mint egy pók, amelynek a lábai — Szibéria, Litvánia, Finnország — le akarnak szakadni a testtől. A kozákok megvetik az oroszokat. Csak a baltikumi németek hűségesek. „Nincs nemzet, csak iroda és korbács; az iroda német, a korbács kozák." Okkal vetődik fel az olvasóban a kérdés: ilyen viszonyok közepette, miként lehetett mégis Lengyelországot feldarabolni. Michelet válasza a szómágia stílusfordulata: „A felosztást az tette oly könnyűvé, hogy Oroszország kormány volt, nemzettel vagy nemzet nélkül, Lengyelország pedig nemzet kormány nélkül." Most pedig — folytatódik az érvelés — azzal tartják sakkban, hogy a társadalmi reformok halogatásával olyan helyzetet tartanak fenn, melyben bármikor rá tudják uszítani a parasztságot a nemességre. Az 1846-i galíciai felkelés Michelet fő példája. Szerinte csak a hazafias nemeseket mészárolták le az osztrák bürokrácia által mozgósított parasztok.9 1 Valójában — ma mái- tudjuk — a parasztok felső biztatás nélkül támadtak a császár ellen felkelő nemességre, hiszen biztatás nélkül is az állami hatalom potenciális szövetségesei voltak, és a paraszti magatartást a sajátos hatalmi és társadalmi helyzet határozta meg. Michelet-nek óhatatlanul a kelet-európai terepen is szembe kellett néznie azzal, ahogy korábban a népet idealizálta. Választ kellett keresnie a nép eszmé-
