Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1031 - Siránkozás a gépek térhódítása ellenében. - Antiklerikalizmus (Voltaire-féle) - Deizmus (Rousseau-féle) - A nép csalhatatlan. - Béranger a század legnagyobb költője. - Németország (Poroszország nélkül) nagy ország, nagylelkű és jó gyermek. - Anglia perfid. - Franciaországnak két ellensége van: a pap és az angol arany."7 6 A nagyvonalú listáról gondosan elhagyott mozzanat a következő: a cári bi­rodalom iránti ellenszenv és az érem másik oldalaként: lengyelek iránti rokon­szenv, amelyhez aztán némi magyar és egyre inkább román szimpátiák is társul­tak.7 7 Mindez szerves eleme volt a liberális humanitarizmusnak. b. A lengyel legenda és Adam Mickiewicz Jules Michelet nem hódolt olyan mértékben a lengyel kultusznak, mint kor­társai, akik a tökéletes nemzetet csodálták a cári Oroszországnak és a skizmának (=ortodoxiának) ellenálló lengyelekben.78 A lengyel-kultuszt jobban alárendelte francia nacionalizmusának. 1831-ben megjelent első igazán eredeti müvében a „Bevezetés az egyetemes történelem"-ben, sejtetni engedte, hogy a fatalizmus és a szabadság nagy harcában mit képvisel a cári birodalom és mit a lengyelek. Az igazi aktív szerepet azonban a franciáknak osztotta ki ebben a harcban, mely „addig fog tartani, amíg az emberi akarat szembeszáll a faj és az éghajlat hatá­saival; amíg egy Byron képes lesz elhagyni az ipari Angliát hogy Olaszországban éljen és Görögországban haljon meg, amíg Franciaország katonái elmennek a vi­lágszabadság nevében akár a Visztula, akár a Tiberisz felé". A lengyelekkel való mélyebb együttérzés e mondathoz fűzött jegyzetből derül ki: „Ezt 1830 januárjá­ban írtam. Nem volt bátorságom kihúzni."7 9 Talán e mondat még szemrehányás is francia politikának, hiszen Varsó arra a hírre kelt fel, hogy a cár fegyverrel akarja leverni a párizsi forradalmat. Ismerve Michelet anyagiasságát, nem kevésbé komoly gesztus, hogy 1846-ban ezer frankkal adakozott a lengyelek javára. (Az akciót barátja, Lammenais szervezte.)8 0 1847-ben pedig Edgar Quinet-vel együtt levelet írt a porosz királynak, hogy kegyelmezzen a halálra ítélt lengyel felkelők­nek, akik nevelésük révén franciák és még csak nem is Poroszország ellen lázad­tak: „Franciaországnak és Németországnak, két óriás közé szorítva, akik közül az egyik a tengert uralja, a másik a földet, a jövőre nem lehet jobb biztosítéka, mint uniójuk. Nem kell vérrel elválasztani Franciaországot és Németországot."81 1851-ben az orosz birodalomhoz viszony még fontosabbnak tűnt. A hata­lomra törő Napóleon Lajos szövetségesét is látták sokan a cárban. így amikor a cárt támadták, akkor a bonapartizmusra is akartak sújtani. Ugyanakkor erősíteni kellett a hagyományos cárellenes politikai közvéleményt, melyet a hatalom urai­nak figyelembe kellett venni. Michelet lengyel és orosz legendája is ebbe a stra­tégiába illeszkedett. Még április derekán keserű szemrehányásokat is tett magá­nak naplójában, hogy miközben korán fekszik és későn kell, élvezi a meghitt kettős család nyugalmát, mások a börtönök sötétjében senyvednek. „És a világ

Next

/
Thumbnails
Contents