Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
1030 MISKOLCZY AMBRUS kat próbálta köztársasági elkötelezettségükben megerősíteni. Két nappal azután, hogy ez a részlet is megjelent, augusztus 22-én meg is jegyezte naplójában: „Alea iacta est. E napon polémizálni kezdtem az idővel."7 2 Groteszknek látszott vallásos címmel egyházellenes művet ellátni. Kiadói nyomására Michelet címet változtatott, bár a közben elkészített előszóban továbbra is ,,aranylegendá"-ról írt. Május végén a Victor Hugo és köre szócsöveként szolgáló Evénement „A demokrácia legendája" címmel hirdette meg készülő művét. De nem a cím körüli huzavona miatt nem készült el az egyébként is képlékeny kötet, hanem a politikai fejlemények okából. Ezek először ösztönző erővel hatottak. Az említett hirdetés is az ellenállásra való mozgósítás jegyében fogant. Hiszen a tematikai ismertetés után így jelölte meg azokat, akikhez szólni akart: „A munkás, a paraszt, a művész, a diák, a katona, bármilyen rendű és foglalkozású, úgyszólván saját hagyományait, patrónusait, modelljeit lelheti fel ezekben az életrajzokban, amelyek egyszerre eszményiek és valóságosak. Ez a mű egyszerre tett. Jó megmutatni a hatalomnak az önkényben kifejeződő tehetetlenségét. Jó bebizonyítani neki, hogy ha fel is tud függeszteni egy tanárt, nem fojthat meg egy gondolatot. Jó, hogy a hatalom által megszüntetett katedra helyére a szabadság a mezőn emel tribünt."73 1851 júliusától októberéig ennek a tribünnek egyes elemei láttak napvilágot az Evénement tárcarovatában. Az „Előszó" után júliusban jelentek meg: „A mi forradalmi hadaink", „A Köztársaság első gránátosa", „A Forradalom emlékműve", augusztusban: „Grainville az iskolamester", szeptemberben: a „Kosciusko", októberben: „Oroszország mártírjai" - ez utóbbi már az Avènement du Peuple-ben, amely az előző lap folytatója volt, hiszen azt betiltották és címet kellett változtatni. Olasz legendái 1980-ig kéziratban maradtak. Francia legendái közül az Hoche-ról szólót 1870-ben egy néplapban, majd а „А XIX. század történeté"-ben tette közzé, a többi az 1878-i „A Forradalom katonái" című poszthumusz kötetben jelent meg, a jelzettek kívül még kettővel: a „Desaix" és „A Forradalom géniusza" című írásokkal.74 Jules Michelet legendáinak sorsa a francia közvélemény és a francia külpolitika változásait, e kettő viszonyának alakulását is tükrözi. Az olasz legendák vagy nem jelenhettek meg, hiszen támadták azt, hogy az 1849-i római köztársaságot a hivatalos Franciaország hadereje számolta fel; vagy nem voltak „aktuálisak", mert a francia-olasz fegyverbarátság végül is rövid ideig tartott, a pápai udvar pedig szövetséges volt. Az orosz birodalomhoz való viszony azonban sokkal összetettebb volt. Különös iróniája a sorsnak, ahogy ez még az elmúlt évtizedek Michelet-divatjában is tetten érhető, pontosabban ama 1954-i és 1988-ban újra kiadott esszében, amely büszkén hirdette, hogy célja „visszaadni ennek az embernek a maga koherenciáját" és „fellelni egy egzisztencia struktúráját".75 Barthes hőse: Michelet lelki világának egyediségét ideológiájának átlagos kispolgári jellegével állította szembe. Szerinte „az 1840-es évek liberális kispolgár klasszikus credója: - Az a szemérmes meggyőződés, hogy a társadalmi osztályok nem tűnnek el, hanem szövetkeznek. - A tőke és a munka szívélyes társulásának jámbor óhaja.
