Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1029 az olaszok hősiessége Milánóban, Rómában és Velencében - 1848 női alakjai, minden nemzet hősei és mártírjai... az új hit hordozói a veszélyekben való részvétel, büntetések és a halál révén (együtt élni, együtt halni - Tacitus)"6 6 E tervezet rögtönzött jellege annâk a lelki válságnak is tulajdonítható, amelyen egy hét múlva már úgy érezte, túltette magát, amikor „megtaláltam énemben az igazi támpontot. Én — mondom — és ez elég. Én - nem az egoista én, hanem a harmonikus, együttérző." Rögtön újra is fogalmazta az „Aranylegenda" vázlatát: „Az 1848-i forradalom olyan csodálatosan változatos volt, hogy eltereli a világról figyelmünket. Fordítsuk azt ama forró tűzhely felé, ahonnan a forradalmi hősiesség egész Európát elárasztotta: megint Franciaország, megint a 92-i Forradalom!" A Napóleont eláruló hajdani forradalmi tábornokokkal szemben a kötelességüket teljesítő önfeláldozó katonák alakját idézte fel. Ugyanakkor: „A javarészt tragikomikus, heroikus-vidám legendát és a hősöket: az egyszerűeket, a szenteket, az áldozatokat, szembe kell állítani." A francia forradalom előtérbe kerülése nyomán az európai példákból viszont alig maradt, csak Kosciuszko, a bécsi akadémiai légió és az 1848-i nők.67 A legendaírásnak megvolt az az előnye, hogy nem követelt olyan fegyelmezett és céltudatos munkát, mint két nagy vállalkozása: Franciaország története és a forradalomé. Belső késztetéseinek, pillanatnyi benyomásainak, a rendelkezésére álló anyag ösztönző hatásának engedve dolgozhatott Michelet. Először, március végén Hoche tábornokról írt. Majd — április 5-én — Clelia Allegiani, a római köztársaság hősnőjéről és az olasz nemzeti egység követelményéről vetett papírra néhány oldalt.6 8 Néhány nap múlva — április 9-12-én — az első vázlatban csak zárójelben szereplő román témát dolgozta ki. Április 20-án hozzákezdett a lengyel legendához, és novemberben fejezte be. Időközben pedig olyan művet is írt, amely korábbi tervei között nem szerepelt: az orosz legenda. Ahelyett pedig hogy befejezte volna olasz legendáját, újat írt az olasz forradalmi induló szerzőjének, Mamelinek hősies önfeláldozásáról.6 9 Közben francia terveiből is valóra váltott egyet és mást: a francia forradalom néhány mozzanatát és nagy katonájának alakját idézte fel. „Az Aranylegenda" címú kötet azonban sohasem készült el. A mű címe sem aratott sikert. „Hiába töröm a fejemet — írta Michelet vejének még áprilisban —, nem tudok jobbat kitalálni. Ez tűnik jónak arra, hogy megmutassa a népnek azt a vallásos mozzanatot, mely forradalmainkat is áthatja."7 0 Kötötte Michelet-t ama taktikája, hogy egyházellenességét vallásos formában adja elő. Jellemző, hogy leghosszabb francia legendája olyan kiugrott papról: Grainville-ről szól, aki a forradalom után iskolát nyitott, majd az úgymond bigott papok öngyilkosságba kergették. Valójában azért vetett véget önnön életének, mert 1804-ben közzétett poémája nem aratott sikert. Pontosabban poéma-vázlata, hiszen csak azt vetette még papírra. Ennek címadó hőse: az utolsó ember, nem akar a közelgő világ vége előtt öngyilkos lenni, mert szereti feleségét, és ezt a Halál is tiszteletben tartotta, így lett Michelet számára szimbolikus hős,7 1 akit már korábbi előadásaiban is példaként mutatott be, akár csak élete utolsó nagy művében: „А XIX. század történeté"-ben. Most, 1851-ben, legendájával a létérdekeikben fenyegetett tanító-
