Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1027 virágokról írt könyvet, miközben úgy érezte, kedvenc virágjai Kossuthért illatoznak,5 3 Kossuthról beszélt nekik,5 4 akinek a nevét a magyar forradalomról szóló hírek eksztázisában élő apja csak dadogva tudta kiejteni.5 5 így aztán inkább a forradalom utóvédharcának lett a géniusza, amikor két kis legendakötetet adott ki: 1850-ben Rabelais-ról, 1852-ben pedig Moliére-ről, amelyek anyagát a Mesterrel is levelezés útján kimerítően megtárgyalta.5 6 Jellemző a légkörre, hogy amit már utóvédharcnak látunk, azt a forradalom hívei új korszak nyitányaként élték át, olykor valóságos forradalmi láz vett rajtuk erőt. „Miközben pantagrualizálunk és az ön mély legendáiról csevegünk - írta Michelet barátjának 1850. június 28-án Rabelais hősére, Pantagruelre vonatkozó eszmecseréjükre utalva — egy valamit ne felejtsen el — Quinet könyve [- L'enseignement du peuple (A népoktatás) Paris, 1849] holnap népkönyvek, gyermekkönyvek stb. egész irodalmát fogja életre hívni. Másképpen hegyezze tollát, a következő forradalom úgy fog minket érni, mint ez, előkészület nélkül. Miként lehet megszervezni egy irodalmi egyletet e hatalmas feladatra? Nagy szellemi és anyagi kérdés ez."57 Közben Noël felvethette még a napóleoni legenda ötletét is, mert Michelet hevesen utasította ezt el: „Inkább a forradalom tiszta és szent legendáival foglalkozzunk."58 Jules Michelet ihlette — a közelebbről kevéssé ismert, de történetünkben még fontos szerepet játszó — Félix Martin legendás kötetét — a franciának hazát adó — Jeanne d'Arcról, mert a szerző neki ajánlotta, és az fejtegette, amit tőle is hallhatott: „A történésznek nem kell a tények regisztrálására szorítkoznia. Miközben alapos elemzésnek veti alá azokat, az igazat és a hamisat kell keresnie bennük, azaz be kell mutatnia, ami megfelel az észnek és ami nem, ami jó és ami nem, másképpen: ami hasznos és ami ártalmas az emberiségnek".59 E program jegyében még öt kis kötetet ígért, többek között Vercingetorix-ról és Abélard-ról. Ez a kis kötet és a program viszont Michelet számára jelenthetett ösztönzést. De ösztönzést jelenthetett még az is, hogy veje, aki időközben egy kis önvallomásos kötetet tett közzé: „Az új hit" címmel, legendát is írt: Bemard Palissy 16. századi keramikus-korongozóról, akinek sorsa azt példázta, hogy „az eredetiség, a megújhodás az eszmék és erkölcsök terén mindig alulról jön".6 0 Hogy a legendaképzés mennyire összefonódott az aktív propaganda igényével, azt Emile Ollivier, minapi forradalmi prefektus naplója példázza. A szocialista vagy inkább a szociális humanitarizmus híve volt ő, és annak a politikusnak a típusa, aki képes volt áthidalni a gazdagok és a szegények világa közötti távolságot.61 Michelet-i típus, aki ugyan sokra becsülte a Mestert, de Saint Simon utópizmusában lelte meg „az élet forrását",62 így aztán — mint „az új kereszténység" oly sok híve — hosszú ellenállás után a bonapartizmushoz csatlakozott, az 1860-as években a császárság liberalizálásának lett egyik kivitelezője. 1851 februárjában azonban éppen Michelet ama hasonlatával élve, hogy „a mi propagandánk jelenleg nagyon hasonlít ama emberéhez, akit kristálypohárba tettek", ezért szét kell ezt „a poharat" törni, azaz a burzsoáziát — hiszen 1848 tanúsága szerint is „a burzsoázia süket az élet szavára" — és mindenkihez kell szólni. Nem írással, hanem vasárnapi mise idejében tartott előadásokkal. Egy-egy nagy egyéniség — Szókratész és Platon, Jézus és Szent Pál, Galilei és Descartes, Mazzini és Kossuth —
