Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1021 is valósult; legkisebb szavuk is tett volt." És ez a példa erejével hat. „Ez igaz volt akkor. És csak akkor?... Nem nehéz kitalálni, mi megy végbe a paraszt fejében." Nem tudni, Michelet érezte-e, hogy vicói szalonparasztot állított olvasói elé. A pogány legenda azonban inkább csak ürügy volt kora két nagy legendája: a napóleoni és a forradalmi legenda megvilágítására. Mert: „Volt egy korszak, itt lent, tőlünk időben nem is oly messze, amikor akarni annyi volt, mint képesnek lenni. A Birodalom legendája, a régi legendák vetélytársa, amely uralja őket szerte Franciaországban, és arra emlékeztet, hogy volt olyan idő, amikor a hősi akaratnak meglett a biztos hatása. Miként kételkedhetnénk? A szomszéd parasztból nem lett-e tábornok?... A tettek alapján való emelkedés bizonyossága, a bátrak egyenlősége, a mindenki előtt álló lehetőség, íme: ebben rejlett a Birodalom szentsége. Ezek által, sokkal inkább mint az eredmények nagysága révén, mindez, okkal, a nép legendája. Ami jobban meglep, az annak elhomályosulása, ami megelőzi: a Forradalom legendája. Csak Franciaország tudott így elhomályosulni, elszürkülni. Oly sok csodát mutatott fel, oly sok hőstettet, hogy nem lehet emlékezetben tartani. Dicsőséget dicsőségre halmoztak, és ez elrejtette a dicsőség forrását. A Forradalmon felemelkedett a Birodalom, elrejtve azt a zászlók, a győzelmek, a koronák mögé. Takarítsuk ezeket el, találjuk meg a tiszta forrást, meg fogjuk látni."9 1848 januárjában Michelet előadásaiban a legenda mindenkit összekötő nagy történelmi élménnyé lépett elő. „A Forradalom ellenségei és barátai, akár akarják, akár nem, el kell hogy ismerjék, hogy egyedül csak a mindenki számára közös legenda volt az, ami Franciaországban a törvények általános érvényéhez hasonlóan nemzetalkotó erővel hatott". A bizonygatás hevében Michelet még úgy vélte, hogy az Egyiptomban vagy Oroszországban elesett katona emléke egyesít családot és nemzetet.1 0 „Nemzeti legendánk közös mező, természetes találkozóhely, ahol a különböző szellemek, az egymással ellenségesnek hitt osztályok könnyen közeledhetnek; igazi Mars-mező, ahol korább vagy később mindenkinek meg kell újítania Federációját"1 1 - ami — tudjuk — számára Franciaország legnagyobb pillanata volt. Február 17-én pedig „a tiszta forrás" feltárásának igénye is érvényesült. Végre érvényesítette az erkölcsi szempontot. A napóleoni háborúk emlékeinek, „ezeknek a legendáknak megvan az a hátránya, hogy nagyon természetes érzelmet erősítenek: az erő és a győzelem imádatát, minden erkölcsi eszmétől mentesen. Az eszme, az erkölcs uralja viszont szép köztársasági legendáinkat, az egyetleneket, amelyeket az Orléans-i Szűz legendája mellé állíthatunk".1 2 Aztán alighogy ezek a sorok megjelentek, beköszöntött a forradalom. Amikor Lamartine elérte, hogy a vörös zászló helyett a trikolort tűzzék ld a Városházára, és kikiáltották a köztársaságot, győzött a nemzeti legenda. Április 1-i előadását azzal kezdhette Michelet: „Egy évszázad telt el egy hónap alatt, minden megváltozott körölöttünk."13 Március elején ugyanis Michelet visszatérhetett a Collège de France-ra, korábban eltávolított barátjával: Edgar Quinet-vel. Az ugyancsak korábban eltávolított barát Adam Mickiewicz visszatérését üres fauteuil jelképezte, miközben a Sorbonne udvarán összegyűlt tömeg lelkesen kiáltozta: próféták, próféták.14 Csakhogy ők maguk is érezhették: vége a prófétaságnak. A Collège de France megszűnt
