Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

Miskolczy Ambrus MÍTOSZKÉPZÉS ÉS PROPAGANDA: JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA (1848-1851)1 Jules Michelet ma is a legnagyobb francia történésznek számít. E Furet néhány éve az angol akadémián tartott előadásában így érzékeltette jelentőségét: „A 19. századi Franciaország, ahogyan az a forradalmi örökség igézetében élt, nem termelt ki nagy politikusokat. Nem volt Disraelije és Gladstone-ja, senki, aki megtestesíthette volna a nemzet múltját és jövőjét. Volt azonban Michelet-je, aki országának visszaadta történelmét, amelyet egyetemessé és műalkotássá tett."2 Ennek az életműnek jellegzetes műfaja a legenda, ill. amit annak nevezett. Legendaképző tevékenységével próbálta kora politikáját alakítani. Hogyan és miként -ezt próbáljuk elemezni jelen dolgozatunkban. De egyáltalán mennyire kísértette meg a politika Michelet-t? Hiszen Jules Michelet nem volt politikus, mégis az 1847-i esztendő politikai életének egyik kulcsfigurája volt. Ebben az évben jelent meg élete nagy művének: A francia forradalom történetének első kötete. A Collège de France professzoraként volt igazán népszerű. Előadására az istentisztelet áhítatával gyűltek össze hallgatói, hetente egyszer mintegy nyolcszázán. Az előadóterem szimbolikus térré változott. A Mester a szabadság igéit hirdette. Szabadság és önkény itt vívta harcát. Két tanártársát, Adam Mickiewiczet és Edgar Quinet-t már el is távolította a hatalom, és mindenki tudta, hogy Michelet előadásainak felfüggesztése is óhatatlanul napirendre került. Bár Jules Michelet előadásai kedélyes beszélgetéseknek is látszanak, nagy volt a tétjük: a készülő forradalom. Csakhogy ennek modellje és látomása még nagyon elváltak egymástól. A nép és az értelmiségi egymásra találása elérhetetlen misztikus távolból sejlett fel. Michelet maga is érezhette, hogy megvalósíthatóbb tanácsokat kell adnia. A programadás logikájából következett, hogy a legendákra vonatkozó elképzeléseit is felül kellett vizsgálnia. 1. A legendák harca Jules Michelet a Collège de France-on az ifjúság közvetítő szerepét akarta tudatosítani. 1847. március 18-i előadásában Michelet még lebecsülte a sajtó és könyvek útján kifejthető propagandát. A reggeli újságolvasás divatját korábban még ki is figurázta, mint nemesebb tevékenységtől elvonó káros szokást. Most pedig arra figyelmeztetve, hogy „a nép nagyobb és energikusabb része nem olvas", önkritikusan jegyezte meg: „Rendkívül irodalmi és arisztokratikus nyelven írunk, amelyet szinte senki sem ért; néhány ezren vagyunk, akik értik, ez jelentéktelen." 1847 decemberében is csak 15 ezerre tette az újságolvasók számát, és ha úgy