Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 1011 támogatja.) Arra az interpellációra, hogy hogyan lép fel a kormány az osztrák reakciós-partikuláris törekvésekkel szemben, Schmerling csak annyit mondott: „hogy minden reakcionárius és partikularista törekvéssel éppúgy határozottan szembeszállnak, mint ahogy harcoltak és harcolniuk kell az anarchia ellen". (A kijelentést a jobboldal és a centrum éljenzése és a baloldal füttyszava fogadta.)103 Az önálló Magyarország iránti politikai érdeklődés — itt már nem részletezhető okok folytán — egyre kevésbé foglalkoztatta a nemzetgyűlést. A kormányra nem nehezedett parlamenti nyomás, a gyűlés szó nélkül napirendre tért Szalay távozása felett. Szeptember folyamán a parlament májusban megválasztott harminc tagú alkotmánybizottsága folytatta munkáját. Szalay láthatatlan befolyása itt is érvényesült. A jegyzőkönyveket készítő liberális történész, Droysen szerint „a bizottság tanácskozásai a »birodalomról« szóló fejezetet illetően azon a napon kezdődtek, amikor megérkeztek Frankfurtba a hírek arról, hogy a bécsi Reichstag elutasította a nagy magyar delegációt, illetve arról az államiratról, amelyben a minisztérium a Magyarországnak márciusban adott biztosítékok részleges visszavételét a pragmatica sanctiora alapozza... a horvátok magyarok elleni harca azon a ponton volt, hogy a magyar királynak az osztrák ház elleni háborújába csapjon át".104 - Vagyis szeptember 26-án, immár a bécsi kormánypolitika szándékainak ismeretében, kezdődött meg a vita. (Szalay e tárgyalások végéig Frankfurtban volt.) Az első paragrafust, amely szerint Németország az eddigi Bund területéből alakul, vita nélkül fogadták el. A második paragrafus a már ismert perszonális uniós javaslat: „A Német Birodalom egyetlen részét sem lehet nem-német tartománnyal egy állammá egyesíteni. Ha egy német tartománynak egy nem-német tartománnyal ugyanazon államfője van, a két tartomány közötti viszony a tiszta perszonális unió alapelvei szerint lesz elrendezendő." A szöveget Dahlmann fogalmazta. Bizottsági előterjesztői, a centrumhoz tartozó Beseler és Waitz hangsúlyozta, hogy sokat töprengtek Ausztria sorsán. Eddig Ausztria egysége a német egység hiányának következménye volt. Most az összefüggés megfordult, félmegoldások nem lehetségesek. Ausztria persze kimaradhat az egységből, s nemzetközi szerződéssel társulhat Németországhoz. „Vagy bekebeleződés vagy szövetkezés." Véleményükkel egyedül egy bécsi ügyvéd, a jobboldali Mühlfeldt szállt szembe, aki szerint az osztrák-német tartományoknak Joguk van" a többi tartományra, illetve joguk van arra, hogy „összeköttetésben legyenek". Ezeket az ostobaságokat a tucatnyi jogászprofesszort is sorai között tudó bizottság válaszra sem méltatta. Mühlfeldt szerint Magyarország „önálló" ugyan, de a Pragmatica Sanctio „köti", a horvátok éppen ennek érvényesítéséért küzdenek. A többiek világosan leszögezték: csak a perszonális unió a megoldás. Schüler baloldali képviselő a politikai megoldásra is utalt: „ha egy német és egy magyar Ausztriát alapítanak, mindazokat az előnyöket, amelyeket most Ausztria révén megszerezhetnek, Magyarország révén könnyen, sőt biztosan elérhetik." (A bizottságban ugyanis a jogiak mellett politikai ellenvetésekkel is próbálkoztak: így elvész az Al-Duna, teret adnak az orosz befolyásnak és így tovább - ez ellen szólalt fel Schüler.)105 Kényszert nem alkalmaznak Ausztria irányában, Ausztriának joga van kimaradni - szögezték le a bizottság tagjai. Droysen szerint csakugyan figyelembe
