Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
1010 GERGELY ANDRÁS Telekit küldik Párizsba, hogy ott próbáljon támogatást szerezni. (A Frankfurton átutazó Teleki révén hamar nyilvánosságra került a magyar kormány újabb külpolitikai orientációja!)9 5 Szalaynak sikerült a Frankfurter Ober-Post-Amt-Zeitungban, a kormány félhivatalosában, egy-két cikket elhelyeznie. Szeptember 22-én egy temesvári szerző, Hazay, a magyar álláspont ismertetése után szorgalmazza Frankfurt közbelépését a magyar-osztrák viszályban.9 6 Az interpellációk, információk segítettek ébren tartani a magyarországi fejlemények iránti érdeklődést. Frankfurt figyelme azonban a szeptemberi válságos napokban észak felé fordult. Augusztus 26-án a poroszok aláírták a dánokkal a malmöi fegyverszünetet. A megállapodás a porosz győzelmek küszöbén a nagyhatalmak nyomására egyértelműen a dánoknak kedvezett. Ez önmagában óriási felháborodást váltott ki, s csak fokozta, hogy nem kérték ki Frankfurt hozzájárulását. A nemzetgyűlés szeptember 5-én visszautasította a fegyverszünetet, a kormány lemondott. (Szeptember 19-én alakult újjá, Schmerling irányításával.) Időközben a Bruck vezetése alá került frankfurti osztrák diplomácia is aktivizálódott. Az osztrák követ Eisenmann interpellációival kapcsolatban szeptember 2-án instrukciókat kért, ezeket 11-én küldték el számára. Az utasítás szerint a Habsburg birodalom belső ügyeinek elrendezését nem teszik függővé egy még nem létező német egységtől, a birodalom további föderalizálása elképzelhetetlen, hiszen a császár egységes képviseletet ígért a Reichstaghan képviselt tartományoknak, Magyarország pedig ,,az osztrák császári állam alkotórésze", önálló külpolitikát nem folytathat.97 A követ nemsokára jelenti: sikerült néhány osztrák képviselőt megnyernie ahhoz, hogy Eisenmann indítványával szemben egy másikat adjanak be.98 Az „osztrák-illiriai képviselők" szeptember 25-i beadványa volt ez, amely kijelentette, hogy német-magyar szövetségről az uralkodó hozzájárulása nélkül szó sem lehet: a horvát-magyar viszály belügy, amely nem tartozik Frankfurtra. Mivel a Bundhoz tartozó terület nem kért segítséget, térjenek napirendre a kérdés fölött.9 9 Szeptember 27-én Eisenmann megismételte a parlamentben a magyarországi követküldésre, szövetségkötésre vonatkozó interpellációját.100 Schmerling külügyminiszter végre október 2-án választ adott. Először egy, a magyarországi németekkel a háború során elkövetett kegyetlenkedésekkel kapcsolatos kérdéssel foglalkozott. Kijelentette — Magyarország önállóságát ezzel mintegy elismerve —, hogy az ottani németek magyar állampolgárok, helyzetük belügy, amelybe Frankfurtból nem lehet beavatkozni. A követküldést illetően „a minisztérium részéről tárgyalások vannak folyamatban", jelentette ki Schmerling, az igazságnak nem megfelelően, s hallgatva arról, hogy Szalaytól már megvonták az elismerést. A gyűlés bizalmát kérte, mert egyelőre nem válaszolhat részletesebben. Mindenesetre felhívta arra a figyelmet, hogy még egyetlen európai ország sem lépett kapcsolatba Magyarországgal.101 A miniszter válaszával elégedetlen csehországi képviselő, a baloldali Reitter indítványt tett: szólítsák fel a kormányt, hogy rögtön küldjön követet a magyar kormányhoz. Javaslatát nem tekintette sürgősnek, így a gyűlés azonnal nem határozott felette, hanem a nemzetközi bizottsághoz utalták.10 2 (Reitter nyilván nem látta valószínűnek, hogy az indítványt a többség
