Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 1005 A követküldést, szövetségkötést parlamenti interpellációk szervezésén keresztül is szorgalmazta.6 0 Gondja volt arra is, hogy diplomáciai elismerése a kormány lapjában megjelenjék. Ezt elérte, azzal a kis szépséghibával, hogy az egymondatos hivatalos jellegű közlemény a nem hivatalos részben, a hírek között jelent meg: A magyar kormány meghatalmazottja, Szalay László úr, tegnap abban a megtiszteltetésben részesült, hogy János főherceg birodalmi kormányzó őfenségének átnyújthatta megbízólevelét.6 1 Az Augsburger Allgemeine Zeitung, a legelterjedtebb német napilap az egyetlen Szalayt megelőző követi megbízólevél-átadás hírével együtt közölte: "A szárd király ügyvivője, Radice úr 22-én, és a magyar kormány meghatalmazottja, Szalay László úr, tegnap átadta megbízólevelét a birodalmi kormányzónak, János főherceg ő császári fenségének,„62 Batthyány szeptember 1-én Bécsből levélben köszönte meg Szalaynak, hogy „hazánk önállóságának a német nemzet általi elismertetését kieszközölte".6 3 A hír vétele után azonnal útnak indították követként Teleki Lászlót, Párizsba.64 Kossuth a képviselőház szeptember 2-i ülésén jelentette be, majd a Kossuth Hírlapjában tette közzé, hogy megtörtént a diplomáciai elismerés Frankfurtban, következőleg rövidesen német követ érkezik Budapestre, illetve küszöbön áll a francia és az angol kapcsolatfelvétel.6 5 - A magyar kormány túlértékelte a frankfurti érintkezés diplomáciai jelentőségét; nem tudhatták, hogy maga Frankfurt is az elismertetés gondjával küzd. Közép-európai szempontból, a szeptemberi események sodrában, megvolt azonban a jelentősége. János főherceg érezhette, hogy az osztrák kormány szemszögéből könnyelmű döntést hozott, amikor fogadta Szalayt. Miután erről az újsághír is megjelent, a biztonság okáért feljelentette magát Wessenberg osztrák külügyminiszternél: „Van itt egy Szalay nevű képviselő. Rendes megbízólevele van a minisztériumtól és a nádortól, olvastam. Különös történet ez. Oly korlátlan alter ego а nádor, hogy a király tudta nélkül követeket küldhet és Ausztria háta mögött kapcsolatokat építhet - ezt már mégiscsak szeretném tudni."66 Levele még meg sem érkezhetett Bécsbe, ám az újságközlések nyomán „itt nagyon meg vannak rőkönyödve Szalay frankfurti magyar követ állását és küldetését illetően".6 7 Wessenberg szeptember 2-i levele keresztezte Jánosét, s ebben a külügyminiszter közli a főherceggel: az újságokból olvassa, hogy „egy magyar kiküldött Császári Fenségednél beosont. Már észrevételeztem a magyar minisztériumnál, hogy új alakulása után sincs joga arra, hogy külföldön saját meghatalmazottakkal képviseltesse magát - és hogy a bécsi Külügyminisztérium kötelezettségévé tétetik, hogy külföldi udvaroknál a magyar alattvalókat oltalmazza. A magyar minisztériumnak azt a jogát is elvitattam, hogy a mieink mellett saját konzulátusokat állíthasson föl. Felkérem tehát Császári Fenségedet, hogy a fentnevezett követnek nyilatkoztassa ki, ha ragaszkodna ahhoz, hogy ő képviseli a magyar érdekeket a központi hatalomnál, hogy Csász. kir. Fens, minderről meg kell hogy váija őfelsége a császár nyilatkozatát, mivelhogy mostanáig mindezzel a császári követségeket hatalmazták fel".68 János gyorsan igyekezett jóvátenni „könnyelműségét". Szeptember 8-án már sorsára bocsátja kedvelt unokaöccsét: „Magyarországot illetően már írtam Önnek korábban, Szalayt a minisztérium nem veszi figyelembe. Isten adja, hogy Pesten rend legyen, nem hiszem, hogy az a minisztérium enged, és mindaddig amíg fenn-
