Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
1004 GERGELY ANDRÁS mertetés Magyarország számára most már élet-halál-kérdés, sürgesse az ügyet. Szalay felkeresi mindazokat a képviselőket, akiktől remélheti, hogy szót emelnek a kormánynál. Erőfeszítései nyomán még aznap este értesítést kap: két nap mülva átadhatja megbízólevelét.5 4 Augusztus 26-án szombaton fél tizenkettőkor János főherceg birodalmi kormányzó Hekscher külügyminiszter jelenlétében fogadta Szalay követet, aki átadta megbízólevelét, ismertette utasítását. Beszédében utalt arra a németeknél és magyaroknál egyaránt megtalálható rokonszenvre, amely a Habsburgok (Frankfurtban János, Budán unokaöccse István) felé árad, s kifejezte azt a reményét, hogy a legrövidebb időn belül sor kerül a magyar-német szövetség megkötésére.55 János főherceg egy évvel később, Szalay iratainak, köztük e beszédnek megjelenésekor azt jegyezte fel, hogy „én Istvánnak akartam segíteni, most meg az a rossz, hogy ezeknek megvan ez az ügyirat. Akkortájt megmondtam Szalaynak, hogy nekem a meghatalmazást királya által aláírva hozza, ha azt akarja, hogy elismerjem".56 Nagyon rövid aznapi bejegyzése megerősíti ezt: „Szalayt fogadtam, meghatalmazást Tkövetelekl a császártól, nekem nem tetszik ez az egész."5 7 Szalay beszámolója szerint János néhány megjegyzése a helyzet ismeretéről és jóindulatról tanúskodott. Valószínű, hogy István érdekében János nem emelt formális kifogást, viszont jelezte, hogy a nádornak adott teljhatalom majdani visszavonásával újabb, uralkodói meghatalmazásra lesz szükség. (Tudjuk, a nádori teljhatalom visszavonása időközben, augusztus 14-én megtörtént, Szalay azonban a jelek szerint csak augusztus 31-én szerzett tudomást róla.) A birodalmi kormányzó kifogását a magyar követ jóindulatú megjegyzésnek, afféle előzetes javaslatnak is tekinthette, s államjogi okfejtésekbe kezdett. Pedig korántsem ennyiről volt szó. A német-magyar szerződés tervezete pedig nyilván sokkolta a főherceget: nyilvánosságra kerülésekor unokaöccse politikai pályája forgott kockán. A fogadást követően Szalay két és fél óra hosszat tárgyalt Hekscherrel. A magyar küldött ragaszkodott a német követkúldéshez, mondván, hogy anélkül szerződés sem jöhet létre. (Valóban, utasítása szerint a kereskedelmi szerződést a Pestre küldött követtel kötnék.) Hekscher kitérően válaszolt (Szalay úgy érezte, hogy meggyőzte), és kérte, hogy írásban is foglalja össze érveit. Szalay augusztus 31-i emlékeztetőjében újra hangsúlyozta a németek és magyarok civilizatorikus egymásrautaltságát. A magyar kormánynak nincs oka arra, hogy a magyarországi szlávokat ugyanolyan szemmel nézze, mint az ott lakó vagy oda vándorló németeket. A szlávoknak sem a kultúra, sem az erkölcs területén nincs mit köszönniük, az ország jövőjének garanciáját nem találhatják meg bennük. De a magyar kormány minden méltányos törekvésüket kész kielégíteni. A horvát kérdésben is messzemenő engedményekre hajlandóak. Jellasics azonban a közös pénz- és hadügyminisztérium visszaállítását kívánja; a reakció, s nem a nemzetiség embere. „A horvát felkelés az ellenforradalom kezdete." Ha lenne német követ Pest-Budán, pontos képet alkothatna a helyzetről. Ami az államadósságot illeti, annak méltányosságból történő elvállalásáról az országgyűlés dönt.58 Szeptember 5-én pedig Szalay, a követkúldést újra sürgetve, utasításának megfelelően ismertette a megkötendő szerződés főbb pontjait.5 9
