Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
1002 GERGELY ANDRÁS említtetik (amely tényezők mindkét országgal három évszázada kapcsolatot teremtenek), hanem arra is utalás történik, hogy érdekközösség áll fenn a magyarországi nemzetiségek körében együtt élő magyarok és németek között - vagyis a magyarországi német nemzetiség valamilyen kiemelt helyzetére történik hivatkozás. A mérleg könnyebbik serpenyőjébe helyezi továbbá a követi utasítás azt az ajánlatot, hogy Magyarország Németországnak más hatalmakkal szemben kivételes kereskedelmi előnyöket biztosít. (A kereskedelmi szerződést a Pestre küldött német követtel kötnék meg, az egyik — a magyar- — oldalon a diplomáciai, a másik — a német — oldalon a gazdasági előnyök ezzel egyértelműen kijelöltetnek.) Az egységes Németországnak tett ajánlat volt az oka annak, hogy a magyar kormány az osztrákokkal folytatott tárgyalásokon ragaszkodott ahhoz: külkereskedelmi szerződések kötésének jogáról nem mond le, ám az osztrákokkal ilyet aláírni nem hajlandó.4 4 A követutasítás szerint a szerződő felek százezer fős segélyhad — tehát roppant nagy hadsereg — kiállítására köteleznék magukat. A szövetséges csapatokat nem szabad „valamely európai nép szabadságának elfojtására felhasználni". (A követutasítás véglegesítésekor zajlott az „olasz segély" magyar parlamenti vitája!) A követutasítás végül hangsúlyozza, hogy Magyarországot ugyan az államadósság fizetése nem terheli, mégis lehetséges, hogy az országgyűlés részleges elvállalása mellett dönt. Deák még egy változtatást tett az utasítás tervezetén, amennyiben beszúrta, hogy a szövetségkötést „azon viszonynak, melyben Magyarország az ausztriai császárhoz a Sanctio Pragmatica értelmében áll, fenntartása mellett" vélik létesítendőnek.4 5 Ez a szövegezés tovább lazít a korábbi Pragmatica Sancízo-értelmezéseken. Míg áprilisban a törvényszövegben elválaszthatatlan, májusban a követutasításban szoros viszonynak nevezték; itt júliusban —jelző nélkül — csak kapcsolatról beszélnek. Korábban az osztrák örökös tartományokhoz fűződő szálakat is emlegették, itt területek helyett csak a császár személye kerül szóba. A legnagyobb magyar államjogász aligha véletlenül fogalmazott ekként: így nyert leszögezést, hogy a szerződéskötésnek a Pragmatica Sanctio nem lehet akadálya.4 6 A fontos iratokat külön futár, Szontágh Pál vitte előbb Bécsbe, Esterházyval ellenjegyeztetni, majd onnan Frankfurtba, ahova jűlius 29-én jutott el.4 7 Rövidesen megérkezett János főherceg is Bécsből, aki néhány nap múlva teljessé tette a kormányt, augusztus 9-én kinevezte a külügyminisztert. Szalay rögtön másnap, mint „a magyar kormány meghatalmazottja", jelentkezett Hekschernél a kéréssel: mikor nyú jthatná át Jánosnak megbízólevelét?4 8 Másnap pedig magánjellegű levélben javasolta neki, hogy mielőbb küldjenek Lichnowsky herceg személyében követet Magyarországra.4 9 Szalay jól tudta, hogy egyelőre csak Pétervárral, Párizzsal, Londonnal kívánták felvenni a diplomáciai kapcsolatot, de nem tudhatta, hogy a frankfurti kormány ugyancsak a diplomáciai elismertetés nehézségeivel küzd. A magyar követ augusztus 12-én levéllel fordult Leiningen miniszterelnökhöz, amelyben azokkal a felmerült kifogásokkal vitatkozik, amelyek követsége elfogadtatása kapcsán felmerültek. Ismerteti az áprilisi magyarországi változásokat, majd hangsúlyozza, hogy a néhány hét múlva a nádornak megadott teljhatalomból „következően Magyarországnak nemcsak saját független minisztériuma
