Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
1000 GERGELY ANDRÁS iben a frankfurti események részletes és alapos bemutatása mellett egyetlenegyszer sem említi a német hatalmasságok, „Berlin" vagy „München" elképzeléseit, az ottani lehetséges ellenerőket, s végképp hiányzik az európai háttér, mondjuk „Szentpétervár" vagy „London" törekvéseinek sejtetése, a német egységgel kapcsolatos elképzeléseik ismertetése. Szalay inkább tekintette magát egy meghatározott cél érdekében ügyködő diplomáciai ágensnek, mint „kihelyezett", Európára figyelő diplomatának. Ezért is nem vette észre a barátságos frankfurtiak körében, hogy működésének feltételei fokozatosan romlanak.36 Magyarország államjogilag elfogadott önállósága és államhatalmának ereje között augusztus óta repedés mutatkozott: Magyarország diplomáciai elismertetésére még sor kerülhetett, a tervezett szerződés megkötésére már nem. Szalay a Reichsverweser megválasztása után, július elején kérte, hogy mielőbb küldjenek számára most már a parlament mellett János főherceghez szóló, a nádor által kiállított, Esterházy Pál herceg miniszter által is aláírt követi megbízólevelet, hogy forma szerint is elfogadtassa magát.3" Július közepén Gagern segítségével megpróbálta, hogy a főhercegnél bemutatkozzék, erre valószínűleg éppen diplomáciai megfontolásokból nem került sor. Szalay utasítást is kért a megkötendő szerződés tartalmát illetően, s javasolta, hogy az államadósság elvállalásával kapcsolatban nyilatkozatot tehessen.38 Az új megbízólevél kiállítását Budán rögtön, július 9-én munkába vették, véglegesen azonban csak tíz nap múlva készült el. A nádor változtatásokat kívánt— nem volt hajlandó a hivatalos diplomáciában használatos ügyvivő formula használatára —; emellett az egyidejűleg formálódó követutasítás is csak a minisztériumon belüli belső viták után készült el végleges formában. Szalay új kinevező irata Budán még fogalmazvány formájában sem maradt fenn (a nádor nyilván magával vitte), s nem közölte Szalay 1849-es okmányközlésében sem, feltehetőleg azért, mert a kiadvány célja részben a perbefogott Batthyány igazolása volt. A lappangó irat hiteles másolata fennmaradt abban a frankfurti állagban, amelyet egyébként csaknem egészében közreadott Szalay.39 A történészek feltevésének megfelelően a július 19-én Budán kelt okmányt csakugyan aláírta István nádor, Batthyány miniszterelnök és Esterházy, a király személye körüli miniszter. Utóbbit, mint tudjuk, Szalay kérte, noha a magyar államjog szerint Esterházynak a nádorral szemben nem volt ellenjegyzési joga. Csakhogy a kinevezés alapját nem az áprilisi törvények alapján elért magyar különállás adta! István ugyanis nemcsak főhercegi, nádori és helytartói címét sorolja fel az első személyű kinevezési iratban, hanem még hozzáteszi: „és Őfelsége a Császár és Király helyettesítője (Stellvertreter) Magyarországban". A császári cím említése magyar államiratban helytelen (legalábbis felesleges). A döntő itt az uralkodó helyettesítésére történő hivatkozás. István, mint ismeretes, a teljes királyi jogkört vette át június 26-án Innsbruckban V Ferdinándtól. Ezen a jogi alapon merte aláírni a kinevezési okmányt, tudva, hogy a nyugati birodalomfélben János tehetne hasonló lépést - aki az irat címzettje volt. Maga az okmány rendkívül óvatosan fogalmazott: csak a május 14-i Szalay-Pázmándy féle megbízás kiegészítése, amennyiben az akkori megbízást most Szalay esetében a Reichsverweser és kormánya melletti képviselettel bővíti ki. Az irat Szalayt meghatalmazza (bevollmächtigt), más hivatalos megjelölést nem használ,
