Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 999 politikai elképzeléseiben Radowitz a katonai-geográfiai szempontoknak túlzott jelentőséget tulajdonított. Eszak-Itália nemzeti egyesülési vágyát jogosnak ismerte el, de olyan laza olasz államszövetség létrehozására gondolt, amely lehetővé teszi, hogy Eszak-Itália Németországgal külön védelmi szövetséget kössön. Radowitz nem éles nemzetállami elkülönülést akart, hanem kettős, sőt hármas kötődésekben, föderációkban, konföderációkban gondolkodott. Szalaynak is kifejtette a szoros német szövetség, az ahhoz föderációként csatlakozó osztrák-német tartományok és a konföderációként csatlakozó magyarok és más kisebb szomszédok bonyolult tervét, amelyet Szalay „kissé doktrinernek", de a magyar külpolitikai törekvésekkel összeegyeztethetőeknek talált. E tervekben mindenesetre csakugyan volt helye az önálló, s ilyenként a németekkel szövetségre lépő Magyarországnak.31 Radowitz nemcsak Szalay elfogadását, hanem Frankfurt pesti követküldését is támogatta. Közvetítése révén ismerte meg és fogadta el Szalay, hogy Frankfurtnak, ill. Pestnek Felix Lichnowsky herceg követi kinevezését, illetve elfogadását javasolja. A Sziléziában honos, anyai ágon ugyancsak magyar származású herceg (nagyatyja Zichy Károly országbíró) maga is katonatiszt, utazó, útikönyvek szerzője. Többször járt Magyarországon, személyesen ismerte a korábbi ellenzék számos tagját. Lichnowsky ugyancsak a jobboldallal tartott. Radowitz-cal ellentétben személye nem volt népszerű; eszes, ám laza erkölcsű és hiú, külsejére és rangjára egyaránt büszke férfiú volt. Sokan úgy érezték: méltán érte a végzet, amikor könnyelmű magatartása révén a szeptember 19-i frankfurti felkelés áldozata lett.32 Augusztus folyamán Gagern házelnök, Schmerling osztrák követ, Hekscher külügyminiszter — a külpolitika vezető személyiségei — óvatosak Szalayval,33 aki néha kissé könnyelműen fejtegeti a magyar önállóság előnyeit, a „nagymagyar" koncepció külpolitikai konzekvenciáit, s nem veszi észre, hogy az udvarias figyelem mögött nincs mindig egyetértés. Alighanem Radowitz révén került kapcsolatba Karl Leiningen herceggel, az augusztus 5-én kinevezett miniszterelnökkel is, aki tudomásunk szerint az egyetlen, aki az őszinteséget őszinteséggel viszonozza, és jelzi a sajtó által is felvetett kételyeket: csakugyan elég erős ahhoz Magyarország, hogy megálljon egyedül? Képes nagyszabású szerepvállalásra, amikor belső nemzetiségi ellentéteivel, a szerbekkel és a horvátokkal sem tud megbirkózni? Hogy fog akkor eljutni a Duna torkolatához? - Szalay találóan írja haza, hogy Magyarország tekintélyének növekedéséhez az olasz hadszíntéren vereségre, a délvidékin győzelemre lenne szükség mielőbb. Naiv módon Dalmácia bekebelezését ajánlja, amely megmutathatná a Földközi-tengeren Magyarország jelentőségét, s büszkén írja haza, hogy milyen szorgalommal hirdeti: nemsokára érvényesíthetők lesznek az aldunai tartományok irányában Magyarország jogai.34 „Ha elég erős Magyarország — olvashatta érveire válaszként a sajtóban —, hogy bensejében helyreállítsa a békét, akkor önálló középhatalom lesz délen és délkeleten, és a régi Ausztria kettéoszlott. Ha nem elég erős, független helyzetét az [osztrák] összállamban nem tarthatja fenn."3 5 Szalay elismerésre méltó frankfurti tevékenysége nem párosult azzal a diplomáciai helyzetelemzéssel, amely látkörébe bevonja, diplomatáktól és másoktól szerzett információk segítségével elemzi a tágabb külvilág történéseit. Jelentése-