Századok – 1997

Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991

A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 999 politikai elképzeléseiben Radowitz a katonai-geográfiai szempontoknak túlzott je­lentőséget tulajdonított. Eszak-Itália nemzeti egyesülési vágyát jogosnak ismerte el, de olyan laza olasz államszövetség létrehozására gondolt, amely lehetővé teszi, hogy Eszak-Itália Németországgal külön védelmi szövetséget kössön. Radowitz nem éles nemzetállami elkülönülést akart, hanem kettős, sőt hármas kötődések­ben, föderációkban, konföderációkban gondolkodott. Szalaynak is kifejtette a szo­ros német szövetség, az ahhoz föderációként csatlakozó osztrák-német tartomá­nyok és a konföderációként csatlakozó magyarok és más kisebb szomszédok bo­nyolult tervét, amelyet Szalay „kissé doktrinernek", de a magyar külpolitikai törekvésekkel összeegyeztethetőeknek talált. E tervekben mindenesetre csaku­gyan volt helye az önálló, s ilyenként a németekkel szövetségre lépő Magyaror­szágnak.31 Radowitz nemcsak Szalay elfogadását, hanem Frankfurt pesti követküldését is támogatta. Közvetítése révén ismerte meg és fogadta el Szalay, hogy Frankfurt­nak, ill. Pestnek Felix Lichnowsky herceg követi kinevezését, illetve elfogadását javasolja. A Sziléziában honos, anyai ágon ugyancsak magyar származású herceg (nagyatyja Zichy Károly országbíró) maga is katonatiszt, utazó, útikönyvek szer­zője. Többször járt Magyarországon, személyesen ismerte a korábbi ellenzék szá­mos tagját. Lichnowsky ugyancsak a jobboldallal tartott. Radowitz-cal ellentétben személye nem volt népszerű; eszes, ám laza erkölcsű és hiú, külsejére és rangjára egyaránt büszke férfiú volt. Sokan úgy érezték: méltán érte a végzet, amikor könnyelmű magatartása révén a szeptember 19-i frankfurti felkelés áldozata lett.32 Augusztus folyamán Gagern házelnök, Schmerling osztrák követ, Hekscher külügyminiszter — a külpolitika vezető személyiségei — óvatosak Szalayval,33 aki néha kissé könnyelműen fejtegeti a magyar önállóság előnyeit, a „nagyma­gyar" koncepció külpolitikai konzekvenciáit, s nem veszi észre, hogy az udvarias figyelem mögött nincs mindig egyetértés. Alighanem Radowitz révén került kap­csolatba Karl Leiningen herceggel, az augusztus 5-én kinevezett miniszterelnök­kel is, aki tudomásunk szerint az egyetlen, aki az őszinteséget őszinteséggel vi­szonozza, és jelzi a sajtó által is felvetett kételyeket: csakugyan elég erős ahhoz Magyarország, hogy megálljon egyedül? Képes nagyszabású szerepvállalásra, a­mikor belső nemzetiségi ellentéteivel, a szerbekkel és a horvátokkal sem tud meg­birkózni? Hogy fog akkor eljutni a Duna torkolatához? - Szalay találóan írja haza, hogy Magyarország tekintélyének növekedéséhez az olasz hadszíntéren vereségre, a délvidékin győzelemre lenne szükség mielőbb. Naiv módon Dalmácia bekebele­zését ajánlja, amely megmutathatná a Földközi-tengeren Magyarország jelentő­ségét, s büszkén írja haza, hogy milyen szorgalommal hirdeti: nemsokára érvé­nyesíthetők lesznek az aldunai tartományok irányában Magyarország jogai.34 „Ha elég erős Magyarország — olvashatta érveire válaszként a sajtóban —, hogy bensejében helyreállítsa a békét, akkor önálló középhatalom lesz délen és délkeleten, és a régi Ausztria kettéoszlott. Ha nem elég erős, független helyzetét az [osztrák] összállamban nem tarthatja fenn."3 5 Szalay elismerésre méltó frankfurti tevékenysége nem párosult azzal a dip­lomáciai helyzetelemzéssel, amely látkörébe bevonja, diplomatáktól és másoktól szerzett információk segítségével elemzi a tágabb külvilág történéseit. Jelentése-

Next

/
Thumbnails
Contents