Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 997 pai birodalomnak „Amszterdamtól a Balkánig kell terjeszkednie".1 9 Moering egy decemberi röpiratában már azt is hangsúlyozza, hogy július 22-én a baloldal francia szövetségi ajánlatával szemben sietett előhozni a szövetségkötést Magyarországgal, „amelynek akkor még egy császári herceg állott az élén és követei voltak Frankfurtban", s célja mindezzel csak az volt, hogy egész Ausztriát hozzákösse a német birodalomhoz.20 Moering július 15-én •— nyilván még az interpelláció előkészítése kapcsán — nagy jámboran megkérdezte Szalaytól: nem lehetne-e közös német-magyar külképviseleti rendszert teremteni (éppen erről vitázik az alkotmánybizottság!)? Szalay csakugyan „egyáltalán nem diplomatikusan" válaszolt, amikor azt mondta, hogy ami az ausztriai diplomáciát illeti, az ugyan beolvadt a németbe, de most alakult ki a magyar.21 Egy-két ilyen eszmecsere után Moeringnek észre kellett vennie, hogy politikai céljaik különbözőek. Szalay ügyesen vette igénybe a hiú politikust, de együttműködésük nem lehetett tartós. A-lighanem Schmerling befolyásának köszönhetően Moering a későbbiekben nem fejtett ki nagy aktivitást. (Szeptembertől pedig Hamburgban szervezte a flottát.) A Moering tervezgetéseiben feloldani próbált ellentmondásokra keresett választ ez idő tájt a demokraták oldalán Fröbel. „Ha az európai kontinens három legnagyobb kulturális középpontja nem Párizs, Bécs és Konstantinápoly lesz, akkor Párizst, Pestet és Konstantinápolyt fogják annak tekinteni" - állapítja meg aggódva, s megoldásként azt javasolja: helyezzék át a nemzetgyűlést Frankfurtból Bécsbe, „a román, germán, szláv, tatár" (!) kultúra természetes középpontjába. -Fröbel nem volt „magyarellenes", csak éppen nem volt „magyarbarát". Nála könynyen kimutatható, hogy a világról korábban alkotott általános nézetrendszer, s nem az 1848-as helyzet befolyásolta véleményalkotását. Szerinte egy közép-európai államszövetség megteremtésén kell munkálkodni, bécsi központtal, hiszen a „fajok elkülönülése" helyett összeolvadásuk a fő tendencia. A mostani nemzetiségi harc a dinasztikus politika utolsó mozzanata. A keverten lakó népek Svájc, az USA módjára hozzanak létre alkotmányokat. „Az a nép, amely szomszédainak elsőként kínálja fel a szabadságot, középpontnak tekintheti magát, amely körül szomszédai politikai élete kikristályosodik." (Ez utóbbi gondolat volt a magyar liberális politika alapzata is, csak amíg a magyarok az országon belüli asszimilációt is kikövetkeztették belőle, Fröbel nem látta eldöntöttnek a kérdést: „a nemzetiségek buzgalmán múlik, hogy egymást a kezdeményezésben megelőzzék".)22 A nemzeti szempont elsődlegességét leginkább a liberálisok hangoztatták, de közöttük is számosan, mint Moering, nem tekintették az államélet egyedüli alapjánali. A demokraták bíztak a nemzetek testvériesülésében, és ezért dédelgettek föderációs terveket. A konzervatívok viszont nem ismerték fel (vagy inkább el) a nemzeti szempontot, s ezért gondolkodtak nagyobb alakulatokban. E politika jellegzetes alakja a konkrét terveiben „magyarbarát" Joseph Maria von Radowitz, akivel Szalay szoros kapcsolatba lépett. Radowitz, 1849 porosz külügyminisztere és Szalay 1848-as kapcsolata részleteiben aligha lesz feltárható, a Radowitz-hagyaték e része évtizedek óta lappang. Radowitz családja magyar eredetű, Magyarország iránti érdeklődésének személyes motívumai is voltak. 1847-ben Pozsonyban járt az országgyűlésen, találkozott Kossuth-tal. 1848 elején diplomáciai küldetésben Bécsben tárgyalt Metter-
