Századok – 1997

Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991

994 GERGELY ANDRÁS A Frankfurtba küldött magyar diplomatákra hárult a feladat, hogy a két liberális, ám másként liberális hatalom között az érdektalálkozás alapján (konkrétan a külpolitikában az oroszellenes összefogásra gondolva) a szövetség szálait fonják. Az első hónap — május 26-tól június végéig — az elfogadtatásé és az ismerkedésé. A teljes értékű elismerés, a kiemelt fogadtatás inkább csak jelképes értékű volt, hiszen a frankfurti parlament még nem teremtett végrehajtó hatalmat. A cseppfolyós légkörben egyelőre a liberális elvek és szláv-, illetve oroszellenes külpolitikai megfontolások alapján általános rokonszenv fogadja a magyarokat. Nincs érdek, amely elszigetelésükre törne. Alighanem még az az elismerés is szerepet játszik, amely Magyarország már törvényesen elrendezett átalakulásának kijár, s amelynek részleteiről a magyar követektől értesülhettek: a frankfurti parlament még el sem kezdte tanácskozásait, amikor Magyarország liberális nemzetállammá alakulása jogilag bevégzett ténnyé vált. Az a tény pedig, hogy a magyar küldötteket nem a formailag még létező régi Német Szövetséghez akkreditálták, siettette a frankfurti parlament által teremtendő központi végrehajtó hatalom gondolatának felülkerekedését, majd megvalósítását - sőt ehhez a magyar követek aktív közreműködése is hozzájárult.9 Pázmándy Dénes viszont már ekkor — és talán éppen a magyar politikaihatalmi szempontú mérlegelés jellegéből fakadóan — felfigyel arra, hogy a németek milyen kevéssé koncentrálnak a hatalmi kérdésekre. Emlékezetes megjegyzése arról, hogy a gyűlés tagjai disztingválnak és szubdisztingválnak, csak éppen az egység ügye nem megy előre, a hatalmi kérdéseket lényegieknek tartó magyar és. az elvi megalapozásra törekvő, a világtörténeti fejlődésben maradéktalanul bízó német liberálisok közötti különbséget is kifejezésre juttatja. Pázmándy Dénes és Szalay László — régebbi ismeretségeikre is támaszkodva — széleskörű személyes kapcsolatokat építettek ki a nemzetgyűlés vezető politikusaival. A két követ között ugyanakkor az együttműködés nem volt harmonikus. Korábban nemigen ismerték egymást, életkoruk, társadalmi helyzetük, politikai nézetük különbözött. Pázmándy Kossuth híve volt, belpolitikájában önkormányzati-municipalista. Szalay a központosítást szorgalmazó centralista körhöz tartozott. Titkárként magukkal vitték Ordódy Pált - Frankfurtban valóságos magyar diplomáciai központ volt kialakulóban.1

0 Június 20-án Pázmándy Dénes, mivel országgyűlési képviselővé választották, hazatért Magyarországra. (Bár felmerült, hogy küldenek valakit helyette, Szalay egyedül maradt.) Meglepő, hogy Szalay éppen ebben az időben távozott Frankfurtból, nyugat felé. A magyar kormány utasítására Párizsba ment, hogy az ottani helyzetről tájékozódjék, s egy párizsi magyar külképviselet megnyitását egyengesse. (Titkárát is magával vitte, útjának hivatalos színezete volt.) Június 23-án, a munkásfelkelés kitörésének óráiban érkezett Párizsba. A feszült belpolitikai helyzet dacára sokirányú tárgyalást folytatott, s azt remélte, hogy párizsi követté fogják kinevezni. Még egy augusztus elejei magyar minisztertanácson is felmerült jelöltsége.11 Jűlius 3-án Szalay visszatért Frankfurtba. Új helyzetet talált: János főherceget birodalmi kormányzóvá választották. Megkezdődött a végrehajtó hatalom