Századok – 1997

Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991

A MACxYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN 995 szervezése. Július 3-án Moritz Hartmann csehországi baloldali képviselő első ízben szólalt fel konkrétan a magyarok ügyében. Több mint egy hónapja itt vannak a magyar nemzet képviselői — mondotta —, a szövetségkötésre vonatkozó kívánságukat eddig nem lehetett realizálni, mert nem volt végrehajtó hatalom. Most már van — előlegezte meg Hartmann —, szólítsa fel a parlament a kormányt a mielőbbi szövetségkötésre, hiszen a magyarok másodszor is a barbarizmus elleni védbástyát képezik, jelenleg a szlávok táborát (értsd: délszlávok-nyugati szlávok) osztva ketté. „Mindenoldalú igen" kiáltások hangzanak el, s az elnök kérdésére, hogy „nyomatékkal ajánlják"-e mindezt a végrehajtó hatalom figyelmébe, „csaknem az egész nemzetgyűlés feláll".12 Szalay tovább építette kapcsolatait. Fogadásokon, tárgyalásokon, magánjellegű beszélgetéseken igyekezett információkkal szolgálni, a magyar-német közeledés hasznosságát megalapozni. A jelentősebb politikusokkal, a bizottságok hangadóival; Gagernnel, Leiningennel, Dahlmannal, Arndttal folyvást kapcsolatot tartott. Ügyelt arra is, hogy mindegyik politikai pártban legyenek ismeretségei. Nem volt nehéz dolga, mivel az osztrákok zöme ugyanabban a jobbközépi (Casino) frakcióban foglalt helyet Schmerling vezetésével, mint a Gagern-testvérek. A politikai csoportosulások csak hónapok múlva öltöttek kisnémet-nagynémet alakzatot.^ Szalay legfőbb diplomáciai feladatának a magyar-német szövetség megkötését tekintette. Ezt jogilag is előkészítendő arra törekedett, hogy a német alkotmány olyan formát öltsön, amely eleve biztosítja a Habsburg-birodalom német tartományainak csatlakozását és nem-német tartományainak teljes különválását. A nemzetgyűlés a Vertrauenskollegium előmunkálatát figyelmen kívül hagyva május végén bizottságot küldött ki alkotmánytervezet készítésére. Közvetlenül nem bizonyítható, hogy Szalay befolyásolta volna e bizottság tevékenységét (sajnos az itt folyó munkálatok anyagai eltűntek), de tény, hogy Szalay számos bizottsági taggal tartott kapcsolatot, s e kérdésben végül olyan szövegezés született, amely közvetlen magyar államjogi hatást valószínűsít.14 Az alkotmánybizottság először kiküldött egy albizottságot a birodalmi hatalommal kapcsolatos pontok kidolgozására. Vitájára július közepén került sor. A tervezet harmadik pontja kimondta, hogy diplomáciai kapcsolatot csak a központi hatalom tarthat fenn. A porosz Lichnowsky herceg sietett leszögezni: a nem-német tartományok jogán, például Magyarország révén, fennmaradhat az osztrák diplomáciai képviselet. Ezt elfogadta a stuttgarti Römer, de mi lesz akkor, ha a magyar király német csapatokkal vívna netán háborút? Ezen megint meghiúsulhat a német szuverenitás. Az ugyancsak jobbközépi Waitz sietett kijelenteni: Poroszország nem nyugodhat bele, hogy Ausztria „Magyarország firmája alatt" diplomáciai képviseleteket tartson fenn.15

Az eddigi érvek is közeliek az osztrák-magyar különválást hangsúlyozó magyar államjogi érveléshez, s a kérdés lezárásakor, néhány nap múlva a baloldali osztrák képviselő, Schreiner, mintha Szalayt ismételné: a perszonális unió leszögezése lesz a legjobb megoldás, ez Ausztria számára sem lesz nehéz, mivel csak Magyarországgal kapcsolatban merül fel az egész kérdéskör, „mert konkrétan Galíciára Magyarország tart igényt és Itália már a maga útját játja".16

(A kérdéskör másik része, a Németországon kívül csak perszonális uniós