Századok – 1997

Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991

TANULMÁNYOK Gergely András A MAGYAR ÜGY ÉS A MAGYAR DIPLOMÁCIA FRANKFURTBAN 1848 NYARÁN Frankfurt és Budapest szövetkezése 1848 tavaszán eldöntött kérdésnek tűnt. A Vbrmörz-korabeli előzmények után 1848 forradalmában német részről a Csehország elvesztése miatti aggodalom, magyar részről a „pánszláv veszély", vagyis a Habsburg birodalom módosult formában történő továbbéltetése indította a két ország liberálisait arra, hogy kapcsolatot keressenek egymással. A magyar kormány május 14-én kormánymegbízottakat küldött Frankfurtba. A követeket május 26-án fogadta a parlament elnöke, majd díszhellyel tisztelte meg a parlament plénuma. A kapcsolatfelvétel során világossá vált a nézetek közelsége és a politikai érdektalálkozás.1 A szövetségkötés eszmei alapzatát a közös világkép, a közép-európai Vormärz liberalizmus alkotta. Frankfurt és Budapest liberálisai egyaránt olyan új államot és társadalmat kívántak létrehozni, amelynek alapja a nemzet. A létrejövő alkotmányos-népképviseleti nemzetállamok békésen élnek majd egymás mellett, hiszen nem céljuk a hódítás, és nem is keletkezhet társadalmi erő, amely ezt kívánná. Organikus működésükkel olyan társadalmi viszonyokat teremtenek, amelyben mindenki (legalább szerény) jólétét megtalálhatja majd, hiszen a fejlődés — Lothar Gall kifejezésével — a „középosztálybeli egzisztenciák osztálynélküli társadalma" irányában halad.2 A nemzetek azonban a liberálisok számára nem pusztán a társadalmi lét adott értékmentes keretei, hanem továbbra is feladatuk, éspedig új küldetésük lesz; mindegyiknek különböző - mivel nagyság, fejlettség, szándék más-más jövőbeli történeti feladatot jelöl ki. - A konkrét „nemzeti hivatás" kitűzésekor a magyar és a német liberalizmus már különbségeket is mutat. A német liberálisok nemzetük civilizatorikus küldetésének beteljesítését tartották az elkövetkező idők történelmi feladatának. (Míg a magyarok inkább csak őrt álltak a civilizáció végbástyáján, a németek terjeszteni kívánták azt.) Németországon belül, a városoktól a vidék felé, majd tovább, tűi a határokon, elsősorban keleti irányban, mintaadással, személyes példával, szorgalommal, kereskedéssel, szellemi és kulturális kapcsolattal közvetítik a polgárosodást. Harmonizált ez eszmevilággal, hogy a Vormärz idejének rendkívüli mértékű elszegényedésére, társadalmi válságára reflektálva a szociális bajok okát a túlnépesedésben vélték megtalálni. (Liberalizmusuk egyik közép-európai sajátossága, hogy nem magukat a szegényeket tették felelőssé helyzetükért.) Népességfelesleggel számoltak, amelynek távoznia kell, s amelynek békés utat enged a jószomszédi viszony a Duna medence irányába. Akár felolvadnak majd e „telepesek" a környező többségi nemzetekben, akár megőrzik