Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Czövek István:Oroszország külpolitikája II. Sándor korában és a közvélemény (Ism.: Majoros István) IV/985
985 TÖRTÉNETI IRODALOM Braddock angol tábornok segédtisztje volt, aki a háború kezdetén elesett egy ütközetben. Talán azt is érdemes lett volna megjegyezni, hogy Washingtont az első alkalommal az elektorok egyhangú szavazatával választották meg, s a második alkalommal is csak három tartózkodó elektor volt. A kötet mind a bevezetők, mind a jegyzetek esetében hivatkozik irodalomra. így a kentucky határozatok kapcsán Genet küldetése, illetve a franciákkal bekövetkezett konfliktust ismertetve lehetett volna említeni az Egyesült Államok és a francia forradalom kérdéskörével foglalkozó tanulmányt. (Ld. Tanulmányok a francia forradalom történetéből. Szerk. Vadász Sándor. Kossuth Kiadó, 1989.) Ettől eltekintve a kötet végén lévő ajánló bibliográfia igen hasznos és informatív. E sorok írója azonban sajnálja, hogy a szerkesztő nem ismeri dokumentumgyűjteményének 1992. évi második kiadását. Ebben ugyanis az eredetihez viszonyítva csak egy dolog változott: az alkotmány szövegét az U. S. Information Service hivatalos magyarnyelvű kiadása alapján közli. A szerző pedig éppen az alkotmányra hivatkozva emlegeti több ízben a Dokumentumok az Egyesült Államok történetéhez 1774-1918 c. kiadványt. Recenzens bevallja, hogy először találkozott jelen munka kiadójának produktumával. Csak elismerés illeti a debreceni kiadót a kötet ízléses borítójáért, a világos és jól tagolt szedésért. Nyilván nem téved e sorok írója, ha feltételezi, hogy a kivitel nem független attól, hogy a kiadványt három szervezet is szponzorálta, köztük az United States Information Service. Megismételjük: Lévai Csaba egyéni teljesítményként figyelemre méltó hézagpótló és hasznos kiadványt produkált. A kötet egyben tanúsítja azt, hogy az irodalomtörténet mellett most már az amerikai történelem kutatóinak és oktatóinak új nemzedéke nő fel, amelynek tagjai hasonlíthatatlanul kedvezőbb belső és külső feltételek mellett végezhetik munkájukat. Urbán Aladár Czövek István OROSZORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA II. SÁNDOR KORÁBAN ÉS A KÖZVÉLEMÉNY Nyíregyháza 1996. 185 o. Az elmúlt néhány esztendő óta érdemes odafigyelni a felsőoktatási központokra. Elsősorban azért, mert szinte mindegyik megteremtette a maga könyvkiadását, amely az oktatást szolgálja ugyan, de az itt kiadott munkák a szélesebb olvasóközönség érdeklődését is felkelthetik. Ha éppen tud róla. A helyzet jellemzője azonban az, hogy még a szűkebb szakma sem tudja vagy csak megkésve, hogy mit adtak ki Nyíregyházán, Miskolcon, Szombathelyen, Pécsett, Szegeden, Debrecenben vagy Budapesten a tudomány fellegváraiban. Egy könyvismertetés önmagában nem oldja meg e kommunikációs problémát, de a szakma, illetve a folyóirat olvasói figyelmét ráirányíthatja az említett információs gondra a megjelent könyv méltatásával is. Czövek István könyve valóban megérdemli a figyelmet. Nemcsak azért, mert egyetemes történeti témát dolgoz fel, hanem azért is, mert ez a téma a kissé elhanyagolt Oroszország. Ráadásul a könyv azért is érdekes, mert a szerző nálunk nemigen ismert sajtótermékeket, sőt levéltári anyagot is feldolgoz, s ez utóbbi eset nem szokványos dolog, ha orosz témáról van szó. A könyv címe két fontos területet ígér a reformer cárként ismert II. Sándor korából: a külpolitikát s ehhez kapcsolódóan a közvéleményt. Czövek István munkájának első harmada szól az előbbi területről. Angol, orosz és magyar nyelvű szakirodalom felhasználásával foglalja össze a krími háborútól a nagy keleti válságot lezáró berlini kongresszusig, s a három császár szövetségének megújításáig terjedő időszakot. Az orosz kül-, s az európai hatalmi politika szempontjából egyaránt fontos II. Sándor uralkodásának ez a közel három évtizede. A bécsi kongresszus óta fennálló orosz kontinentális vezető szerep ugyanis éppen ekkor, II. Sándor uralkodásának kezdetén tört meg a krími háborúban, s ezzel együtt Oroszország elvesztette azt a küzdelmet, melyet Angliával vívott Közép-Európáért és a Balkánért. Nem sokkal jobb II. Sándor korának a vége sem, hiszen ez is vesztés annyiban, hogy az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró san-stefanoi békében biztosított orosz balkáni befolyás ha nem is tört meg teljesen, de jelentősen csökkent. Igaz, a krími háborút lezáró párizsi békéhez képest Oroszország ismét ott található a Balkánon.
