Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Köpeczi Béla: Histoire de la culture hongroise (Ism.: Novák Veronika) IV/981
981 TÖRTÉNETI IRODALOM A Telegdiek pere c. kötet nemcsak forrásközlés. Az oklevelek és regesztáinak közzététele, valamint a bevezető tanulmány szélesebb körű kutatásra, elemzésre inspirálja az olvasót, s bizonyítékául szolgál annak, hogy csak az oklevelek elemzése révén lehet középkori jogéletünket megismerni. A címlap belső oldalán a szerzők oktatási segédanyagként ajánlják a kötetet. Ezt az ajánlást csak megerősíteni tudom, de nemcsak a hallgatók, hanem minden érdeklődő számára. Homoki-Nagy Mária Köpeczi Béla HISTOIRE DE LA CULTURE HONGROISE Budapest, Corvina, 1994. 343 о. MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET François Villon a 15. század közepén V László királyunkat említi egyik költeményében „Lancelot, cseh király" néven; a 18. század közepén pedig Rousseau ír dicsérő sorokat gr. Teleki József franciául megjelent filozófiai munkájáról. Erről nem szólnak sem a magyar, sem a francia történelemkönyvek, nem is lényeges talán. Egyvalamit azonban mindenképpen jelez: a franciák, közmondásos nemzeti egocentrizmusuk ellenére is, a régebbi századokban rendelkeztek információkkal, még ha elszórtakkal is, Magyarországról. Mi a helyzet most, a 20. század végén? A hatvanas évektől kezdve minden évtizedben megjelent egy-egy rövid, francia nyelvű összefoglaló munka Magyarországról - most a millecentenárium évtizede is felmutathat egy nagy jelentőségű művet: 1994-ben jelent meg Budapesten Köpeczi Béla professzor könyve a magyar művelődés történetéről. A francia olvasóknak amolyan bevezetőnek, kézikönyvnek szánt műben nemcsak a fentiekhez hasonló színes kis epizódokat találhatunk, a szerző ugyanis sokkal nagyobb feladatra vállalkozott: az Annales-iskola és a német történetírás nyomdokain haladva a kultűra fogalmát meglehetősen tágan értelmezi. Az így felfogott művelődéstörténet kutatási területe magába foglalja: 1. a társadalom különböző csoportjainak vallási és gondolkodási rendszerét, 2. a kulturális javak alkotóit és terjesztőit, 3. a művelődést előmozdító intézményeket, 4. egy korszak tudományos és technikai ismeretanyagát és ennek felhasználását, 5. a művészeti értékeket és fogadtatásukat, 6. a társadalom különböző rétegeinek életmódját, 7. azokat a külföldi hatásokat, amelyek hozzájárulnak az eredeti kultűrák átformálásához, 8. a folyamatosságot és a változást képviselő elemeket. (8. o.) Kiemelten foglalkozik a szerző a magyar művelődésre nagy hatást gyakorló külföldi áramlatok közül is a francia befolyással. A francia-magyar kapcsolatok mellett különösen nagy hangsűlyt kap a franciák magyarságképe a tárgyalt korszakokban, valamint a magyar művekből kibontakozó Franciaország-kép. A hatalmas anyag művészettörténeti, ideológiai korszakok szerint tagolódik: a magyar kultúra születése, a kereszténység felvételének kora, a feudális kultúra, reneszánsz és reformáció, barokk, felvilágosodás, nemzeti ébredés és romantika, liberalizmus és nacionalizmus, neobarokk és végül a 80-as éveket is felölelő irányított kultúra. Ez a szerencsés korszakolás, amely a magyar történelem egyetemes vonásait helyezi előtérbe (ellentétben az olyan korszakmegjelölésekkel, mint az Anjou-kor, a három részre szakadt ország vagy a reformkor például), a nem magyar olvasók számára nyilvánvalóan könnyebben köthető korábbi történelmi ismeretekhez, valamint így a magyar kultúra eredetisége mellett európaisága is hangsúlyt kap. Minden fejezet az adott kor politika- és gazdaságtörténetének felvázolásával kezdődik, erre az alapra építi fel a szerző a korszak uralkodó eszméinek, anyagi kultúrájának, a különböző rétegek életmódjának elemzését. A legjelentősebb kulturális intézmények (szerzetesrendek, iskolák, folyóiratok, tudós társaságok stb.) bemutatása után az irodalom beható vizsgálata következik, a legfontosabb szerzők kiemelt ismertetésével, műveikből rövid műfordításos részletek idézésével. A képzőművészet és a tudomány eredményeinek bemutatása után a fejezet a francia-magyar kapcsolatok elemzésével zárul, különleges figyelmet fordítva a Magyarországról szóló francia művekre és a belőlük kiolvasható magyarságképre.
